Utolsó cigaretta
Presser Gábor – Sztevanovity Dusán
|  |
| Szörnyű egy éjjel volt |
|  |
| A | koncert még úgy-ahogy |
|  |  |
| De | jött még a fénylő | ünnepi est |
| | |
| A | rádiós faggatott, a | kultúros itatott |
| | |
| A | várost a térképen | ne is keresd |
|  |  | |
| S a | pincérlány | önfeledt, | rajongó búcsúja |
|  | |
| Sóhajtó, izgatott | sötétbe szállt |
|  | |
| Az | otthon még messze, s a | dobos csak leste |
| | | |
| Hogy | viszem-e | végre a | villanygitárt |
A pillangó-ablakban süvítő tavaszban
A csikket oly nehéz volt elengednem
Néztem ott mögöttem, néztem a tükörben
Hogyan vet szikrát az M7-esen
A nap is már feljött s a rádión éppen
Április 4 volt az ünnepi szám
A lányom csak egyéves, nem tudom, hogyan lesz
Pár évig, talán, még szükség lesz rám
| | |
| Ki tudja miért, olyan | jól esne ma |
| | |
| Az a | húsz éve eldobott | cigaretta |
| | |
| Parázsról meggyújtott, | filterig elszívott |
| | |
| Keserű, | utolsó cigaretta |
A tüdőm már tiszta, a pohár is ritka
Mely fenékig ürül az ünnepnapon
Az érdemek rendben a díszkeretekben
És lajstromba vett már pár lexikon
Az elkopott húrokat s legombolt blúzokat
Egymásra hányta a történelem
S a fiókom mélyén egy elhagyott dal
Füstszínű papíron súgja: sosem
Én nem tudom mért, olyan jól esne ma
Az a húsz éve eldobott cigaretta
Imádott, átkozott, örökre eldobott
Keserű, utolsó cigaretta
Milyen jól esne ma
Az a húsz éve eldobott cigaretta
Az imádott, átkozott, örökre eldobott
Utolsó, utolsó cigaretta