•  Nyomtatás

Záróra

Leonard Cohen – Magyar szöveg: Sztevanovity Dusán


Egy kis ital azért kellett
És a félhomály, mely ellep

Minden árnyat, mely a fény mögül les rád


És egy együttérző angyal
Vörös szájjal lassan felfal

És a táncba visz, és ott rángat tovább


Itt minden pár oly szörnyen boldog
Épp a bamba mosolyt hordod

Mint a hegedűjét koptató zenész


És a gomb a blúzról pattan már
És boldog mind, aki polkát jár

És partner jött, és partner ment
És minden vágyat szétrebbent

A záróra


És a gomb a blúzról pattan már

Boldog mind, aki polkát jár

És partner jött, és partner ment

És minden vágyat szétrebbent

A záróra

Néha egész tisztán láttad
Hogy a szépség nemcsak látszat
És hogy körbevesz egy áttetsző világ

És a hold ott fönn az égen
Tiszta fény a langyos szélben
Egyre ontja rád a nagy romantikát

Közben éhes csókok faltak
És a játszótársak csaltak
És a lépcsők mögött újabb csúszda várt

És az ajtó épp csak résre nyílt
Egy hű társ ott benn sírt
A fény úgy kattan, mint egy zár
És minden titkod fényben áll
Ez a záróra

És az ajtó épp csak résre nyílt
Egy hű társ ott benn sírt
A fény úgy kattan, mint egy zár
És minden titkod fényben áll
Ez a záróra
A záróra


És az Úr is szólt, hogy legyen
Hogy ő teremtett nekem

A lelked és a tested értem szép


Ő minden ajtót kinyit
És majd mindig-mindig segít

Csak hogy maradj, hogy maradj

Hogy maradj velem még és még és még

És minden ajtó bezárult
És mindez már csak az ócska múlt
S a zenekar se tudja már a dalt

És a hiány öltött bohócruhát
És szabadságnak festi magát
Mit a homály eddig eltakart
Aztán elém borít mindent majd
A záróra

És látod majd, ha a fény is lobban
A részeg reményt a sarkokban
A szerelmet, ami szexbe bújt
Ha a játék végén villanyt gyújt
A záróra

És lepusztult a társaság
És akkora a némaság
Mint a mennyben talán egy szombat éjszakán

Van egy korty még ott a mélyben
De már nincs íze a fényben
S még egy kövér mosoly nagyon számít rám

Megint nem lesz már, ami nem volt még
A sok lelkes szó csupa olvadt jég
Csupa langyos víz az izzó vágy után

És már eltűntek mind az angyalkák
A nagy titkok és a kis csapdák
És a sok nagy láng mind ellobban
És a sok nagy szív sem úgy dobban
Itt a záróra

És ott volt bent a boldogság
Az ajtót máris rád csapták
Láttad, ahogyan résre nyílt
De tudod már, ez nem segít
Tudod már, ez nem segít
Itt a záróra
A záróra

És a gomb a blúzról pattan már
És boldog mind, aki polkát jár
Itt a záróra

És partner jött, és partner ment
És minden vágyat szétrebbent
A záróra

És az ajtó épp csak résre nyílt
Egy hű társ ott benn sírt
Itt a záróra

A fény úgy kattan, mint egy zár
És minden titkod fényben áll
Ez a záróra

És minden ajtó bezárult
És mindez már csak az ócska múlt
Itt a záróra

És látod majd, ha a fény is lobban
A részeg reményt a sarkokban
Ez a záróra