Magyarország
Presser Gábor – Sztevanovity Dusán
|  |  |  |  |
| Kereszt | út, | keresztrejt | vény |
| | | | |
| S mint a | mesében, | vonz a re | mény |
Minden lépés választ ígér
Poros útjelzőt forgat a szél
Néhány betű, néhány hang
Búcsút éneklő, lassú harang
Körbenőtte az életemet
Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet
Magyarország
Öcsi sóhajt: "Még egy sört!"
S aztán lazán az enyémből tölt
A csapos bambul, meg se hall
Kinn az utcákon túl nagy a zaj
Van egy dal, kell egy rím
Csak az ő nyelvén illik rá: kín
Te is jöttél, én is jöttem
Néha megrogytam, te sem léptél könnyen
Legyél régész, mélyre áss!
Egyre régebbi otthont találsz
Újabb réteg, újabb kép
Valaki előtted s előttem, ugyanitt élt
Időn innen, évszámon túl
Minden tollhegyre más nevet szúr
Nyitott könyv bárki előtt
Ott a válasz a sorok között
Magyarország
Szívbe vésett örök rejtvény
Titok-medál a kedvesem mellén
Aranyfüggés aranyláncon
Mikor ölelem, soha nem is látom
Mondd a kódot, a kapu nyílik
De ha nem jössz rá, várhatsz a sírig
Tegnap tudtad, de mára új kell
Mert a hoppmester épp a trónra ült fel
Magyarország
Csak egy rejtvény, s kell egy élet
Hogy a megfejtés szélére érjek
Miért várok, miért félek,
Miért merengek ennyit a válaszon?
Néhány betű, néhány hang
Búcsút éneklő lassú harang
Körbenőtte az életemet
Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet
Magyarország