Gyémánt és arany
Schöck Ottó – Sztevanovity Dusán
|  |  | |
| Annyi minden van, mit | úgy szeretnél | |
| |  |
| Néha bánt, ha tudod, | távol a cél | |
| |  |  | |
| Tűnik | úgy, most | fogytán van e | rőd |
|  |  |
| S te | mégis tovább | mész |
| |  |
| Lehet égbe nyúló | csúcs, ami hív |
| | |
| Néha oly magasra | vágyik a szív |
| |
| De a | csúcsra gondolsz |
| | |  |
| És | csapdáitól | többé már nem | félsz |
| |  |  | |
| Mert te is | fényre | vágysz, mint | minden, ami | él |
| | | |
| De mikor | célhoz érsz, és | boldog lehet | nél |
| |  | | |
| Máris | új tervre | gondolsz, máris | új útra | indulsz |
|  |  |
| És az | életben épp ez a | szép |
|  | |
| Oly sok ember merész | álmokat sző |
|  |  |
| De a siker árát | sokallja ő |
| |  |  |  | |  |
| És | csak | arra | vár, hogy | majd arra | jár a | Fortuna |
|  |
| De | kár ebben bízni |
| |  |
| Mert a | gyémánt és arany fénye | szép |
|  |  |
| De ti | éd ez a | fény akkor lehet csak |
| |  | |
| Ha | érte a | mélybe le | mész, érte mész |
|  | |
| Hát | indulj, és | hozd fel onnan |
|  | |  |
| Fénye kárpótol majd | minden nehéz | percért |
| |  |
| Nem csak | gyémánt és arany lehet | szép |
|  |  | |
| Téged | tán egész | más után hajszol most a | vágy |
| | |  | |
| Indulj | hát, hidd el, | nem lesz ne | héz az | út |
|  |  |  |
| Mit | végigjársz, ha | gondolsz | rá |
| |
| Hogy | jön, mit úgy vársz |
| |
| Érdemes volt |
|  | |
| Akkor meglátod, hogy | érdemes volt |
| | |
| Tudom, rájössz, | érdemes volt |
