Kanizsa
1994. június 24. péntek
Zorán unplugged
Nem mondható, hogy a vidéki viszonylatban drágának mondható jegyárak elijesztették volna a nagyérdeműt a koncerttől. Olyannyira nem, hogy nem emlékezni ilyen teltházra (a pótszékek is kevésnek bizonyultak, sokan ültek a lépcsőkön is).
Vajon mitől lesz teltházas buli egy Zorán-koncert, miközben másoknak – nem rosszabbak – egy klubot sem sikerül megtölteni. Ennyire jók lennének ezek a dalok? Ilyen közönségcsalogató lenne Zorán neve? Ennyit jelent egy jól kitalált, megcsinált turné lemezzel, könyvvel, tv-felvétellel?
Gondolható, mindegyik. A nagy generáció búcsúkoncert sorozata után most Zorán tartja a frontot. „Kleptonos" fazonnal, mégis hitelesen énekli régi és még régebbi dalait. Jól ki van találva az egész...
Adva van egy harmincéves pálya rengeteg ismert dallal. (Nem akármilyen szerzők dolgoztak Zoránnal; Dusán, Schöck, Presser, s ehhez csak hozzá kell adni a dalok hangulatának, stílusának – nem utolsó sorban az aktuális divatnak – megfelelő „ánplágd" megszólalást a la Clapton.
Zorán muzsikája eddig is az akusztikus gitárra, illetve a zongorára épült, az unplugged jelleget elsősorban a második gitár erősítette. És ehhez nagyon jól megtalálták a szükséges másik gitárost Sipeki Zoltán személyében, aki kiválóan játszik és a két gitár duói a koncert legjobb pillanatai voltak. Új arc volt a szájharmonikás Szabó Tamás (lásd: Vas-Bocskai Blues band), aki játékával adott újabb hangzást néhány dalnak. A jazz zenészként jól ismert Horváth Kornél ütőshangszerei is az akusztikusabb megszólalást voltak hivatva erősíteni, de sajnos ritkán erősítették egymást a különleges ütőhangszerek és a hagyományos dobszerelés. Sajnos inkább elnyomták egymást.
Ezzel együtt a dalok éltek, szóltak valamiről (Dusánt dicséri, hogy a gyakran már kamaszkorba lépő nóták ma is aktuálisak és jelentenek valamit.) Zorán pedig hitelesen adta át őket. Így a koncert nem vált nosztálgiázgatássá, öncélúvá. A kétórás koncerten Zorán egy perc kikapcsolódást sem engedett és végig jó szórakozást nyújtott a – ezt ritkán tehetni hozzá – nagyszámú közönségnek.
– Pungor –
