Zorán Sztevanovity (57) hatodik éve rendszeresen lép fel a Budapest Sportcsarnokban, de ma este főleg érzelmes dalokat énekel. Hozzám tartozol címmel karácsony előtt megjelent válogatásalbumát mutatja be. A népszerű előadóval az utolsó zenekari próba után beszélgettünk.

– Kimerült?
– Nem érzek fáradtságot. Tizenkét vidéki koncert után egy hét szünetet engedélyeztünk magunknak a BS előtt, ahol néhány vendéget leszámítva ugyanazt a dalcsokrot adjuk elő.
– Szerelmes dalokat énekel. Együttérzett önnel a közönség az eddigi koncerteken?
– Igen. Bár lehet, hogy csak azt érzem, amit szeretnék. Minden esetre a témához igazítottuk, úgymond meghitté tettük a hangzást; sok akusztikus hangszerrel.
– Hogyan készül az érzelmes hangulatra? Olvasgat régi szerelmes leveleket?
– Hát nem eszik ennyire forrón a kását. Nem vagyok színész, de azért ezek mégis vallomások. A dalokból kibontakozó történetek egy része megtörtént velem, másik része pedig megtörténhetett volna. Mellesleg azért is gyűjtöttem egybe tavaly ősszel az érzelmes dalaimat, mert kihívásnak éreztem, találok-e belőlük egy CD-re valót. Meglepődve tapasztaltam, hogy végül sok kimaradt.
– A válogatásalbumra tizennyolc dal került. Mennyi hangzik fel? Hány szerelmes dala van?
– Mondjuk úgy: több mint húsz.
– Két dal közötti szünetben ön gyakran rendezgeti a papírjait. Miért van erre szükség, hisz a dalokat álmában is tudja?
– Koncertem több, mint kétórás műsor, amelynek háttérterve is van. Nem akarom magamat karmesterekhez hasonlítani, de az előttem lévő papírokat leginkább egy partitúrához hasonlítanám, amely tartalmazza a levezényléshez szükséges összes támpontot.
– Ön hány embert hívott meg személyesen a BS-be?
– Körülbelül százötvenet, családostul.
– Mi az, ami várakozással tölti el?
– Furcsán hangzik, de úgy készülök a szombat esti koncertre, mintha az első BS-beli fellépésem lenne. Hogy stílusos legyek: mintha az első szerelmem lenne.

•	Nyomtatóbarát változat