Pokoli nehéz szóra bírni Dusánt. Igazi csendestárs, akinek a szövegei nélkül sem az LGT, sem Zorán nem lehetett volna az, ami. Csak azért állt most kötélnek, mert elkészült Zorán új albuma, és Gáti Oszkár hosszú harc után végre előadhatta a dalszövegeit – zene nélkül.

– Az interneten csak Zorán honlapján találni önről egy-két dolgot.
– Zorán mindig azt mondja, adjak anyagot magamról. Aztán közbejön valami. Talán korszerűtlen, hogy nem csinálok reklámkampányt, de ami fontos, amiből kiderül, milyen vagyok, benne van a dalszövegeimben.
– Ön készítette Magyarországon az első visszhangosítót. Ma is meg tudná csinálni?
– Talán, bár az múzeumi berendezés lenne. Persze a technikát követem, a videóstúdiómban filmminőségben tudok dolgozni. Laptopom is van.
– Azt hittem, patinás írógépen dolgozik.
– Volt írógépem, de írtam szöveget golyóstollbetéttel, mindenféle papír hátuljára. A papír jó, mert rajta van a folyamat: a javítások, a betoldások, az áthúzások. Laptoppal írni nem szabad. Olyan szép nyomtatott betűk jelennek meg a képernyőjén, mintha kész lenne a szöveg.
– Úgy tudom, Gáti estjéhez lemezekről kellett „lehallgatni" a dalszövegeit.
– Rendetlen vagyok, elhagyom a papírjaimat. A stúdióban is változtatunk, így a végső formában csak a lemezeken szerepelnek a nóták. Nincs könyvem. Nem azért, mert olyan szerény lennék. Ezek a szövegek a személyiséggel, az énekkel, a zenével együtt léteznek, s ha van bennük érték, esetleg gondolat, az sem baj. Ezért sem akartam, hogy elszavalják őket. Úgy éreztem, nem tudok elvonatkoztatni a dallamtól. Ám Oszi bebizonyította az ellenkezőjét. Három évig győzködött, aztán feljárt hozzám rekvirálni és összerakta a saját „lemezét". Elvette a dallamot, s hozzáadta a színészi teljesítményét.
– Most, hogy elszavalták a műveit, költő lett?
– Rossz a kérdés. Utálom, hogy mindent megpróbálunk fiókokba szorítani. Művészet minden, ami megérinti az embereket, de nem az elemi, aljas, állati ösztönökre épít.
– Jó pár díjat kapott pályafutása során. Mégis mi volt az a civil elismerés, aminek a legjobban örült?
– Ha valaki azt mondta egy-egy szövegemről, hogy ez vele történt meg. Egyszer egy nő azt kérdezte, hogy honnan ismerem az életét, mert a Titkos szobák szerelme, amit Katona Klári énekelt, róla szól.
– Szokott Presserrel vagy Zoránnal vitatkozni?
– Velem nem lehet összeveszni. Ugyanis nem védem meg a dalszövegeimet. Ha meg kell magyarázni, ha egy rezdülésből látom, hogy valami nem tetszik, akkor inkább kidobom és írok másikat. Zoránnal utoljára gyerekkoromban vesztem össze, azon, hogy melyikünk használja az egyetlen bringánkat.
– A csúcson hagyta ott a Metrót. Aztán olyan szövegekkel tért vissza, amelyeket – sokak szerint – egy lapon sem lehet említeni a korábbi munkáival. Mit csinált közben?
– Egy évig én voltam az állástalan metrós. Persze írtam dalszövegeket, forgatókönyveket. Azután szinte becibáltak a televízió zenés színházához dramaturgnak. A fejlődésem annak a tíz évnek volt köszönhető, amit a tévében, tehát nem rockzenekarban töltöttem el. Viszont Oszi a metrós korszakból is választott szöveget. Azért azok mégsem voltak olyan rosszak. Az LGT-nél pedig a zene minősége meghatározta, hogy azzal egyenértékű szövegeket kell írnom.
– A tévében klippeket is készített, a KFT-vel megcsinálta Brecht után szabadon a Krőzusoperát.
– Igen, de az dobozban maradt. Ezután fél évvel hagytam ott a tévét. Hülyének néztek, mert feladtam a biztos megélhetést.
– Szerbnek született és a legjobb magyar szövegírók közé sorolják.
– Még szöveget is írtam egyszer szerbül. Nem volt nehéz. A magyart rengetegen átkozták, mondván nem lehet normális szöveget írni ezen a nyelven. Ezért éreztem hatalmas kihívásnak. Zseniális nyelvet kaptam ajándékba. Az identitásomról annyit: két magyar anyanyelvű gyermekem van, tudok-e máshová tartozni, mint ide? Jugoszláviában húszévesen jártam először, egy nap után honvágyam volt, és haza akartam jönni Magyarországra.
– Előveszi néha a gitárját?
– Igen. A gitár jó tanácsadó. Tudnom kell, hogy amikor Zorán a Budapest Sportcsarnokban 15 ezer ember előtt belecsap a húrokba, akkor az hogyan szólal meg.
– Sokszor éri csalódás munka közben?
– Amikor énekelni kezdik a nótát, olykor megrázó csalódások érnek, nem ezt, nem így akartam. Izgulós pasi vagyok. Egy rossz élmény felülír tíz jót. Ez is mutatja, mennyire nem tudom még ezt a szakmát. Ijesztően kevés bennem a tudatosság. Hagyni kell működni a zenét, a hangulatot, a pillanatot. Tudatosan kreálni kínszenvedés.
– Évek óta rebesgetik, hogy A padlás után új musicalt ír Presserrel.
– Erről nem mondhatok semmit. Egy nagyszínpadi mű két-három évet elvisz az ember életéből. Ha vannak olyan partnerek, akik hajlandók belehalni, akkor érdemes megcsinálni. De nem kell darabot írni mindenáron, csak azért, hogy színpadra kerüljön.

•	Nyomtatóbarát változat