Ezzel a címmel 1969-ben jelent meg interjúösszeállítás a népszerű Magyar Ifjúságban.
Az egykori, pontosan harminc évvel ezelőtti gondolatokat idézzük, szembesítve saját szavaikkal a nyilatkozókat. Döntse el az olvasó, hogy jósoknak vagy hiteles jövendőmondóknak ítéli-e meg a népszerű előadóművészeket, akiknek a pályafutása igencsak különböző, egyvalamiben azonban ma is azonosak: szeretik, amiről nyilatkoznak, és őket is becsüli, tiszteli a közönség.
Sztevanovity Zorán – Metró (1969)
Azt tapasztalhatjuk, hogy a beat komolyodik. Ez azt jelenti, hogy megnő a hangszeres tudás szerepe, a hangszerek virtuozitásba hajló technikai kezelésének fontossága. A hangszerelés egyre rafináltabb és igényesebb lesz. Az igényesség általános emelkedése olyan alapot biztosít, amely megdönthetetlen. Megdőlt az a hiedelem, hogy idénycikk, múlandó divat a beat.
Sztevanovity Zorán (1999)
Örülök, hogy jó jósnak bizonyultam. Azt azonban akkor még én sem sejthettem, hogy a beat mint zenei irányzat nem egyszerűen egy kulturális műfaj, hanem életforma is lesz. Talán ettől vált időtállóvá. Mi lesz harminc év múlva? Hogy mindez tovább éljen, kell jönnie egy új fordulatnak, egy akkora változásnak, ami a hatvanas években bekövetkezett. Azon persze senki se csodálkozzon, hogy ennek még nem érzékelhetőek a jelei. Harminc évvel ezelőtt is hirtelen jött minden, úgy robbantotta az azt megelőzően történteket, hogy csak ma tudjuk igazán: egy nagyhatású, a beatzenén túlmutató forradalmi változásnak voltunk, lehettünk a résztvevői.

•	Nyomtatóbarát változat