Csütörtökön este Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központban tartotta tavaly ősszel megjelent új, Az ablak mellett című albumának bemutató koncertjét a hazai könnyűzene egyik legfénylőbb állócsillaga, Sztevanovity Zorán. A lassan négy évtizede a pályán lévő zenésszel a koncertet megelőző fogadáson váltottunk szót a zenéről, az élő koncertek jelentőségéről, és arról a helyzetről, mit is jelentett számára szerb származású magyarként megélni az elmúlt évben Szerbiát ért légicsapásokat.

– Néhány éve egy új Zoránt ismerhetett meg a hazai közönség. Korábban sem a felhőtlen boldogság sugárzott lemezeiről, az utolsó kettő viszont egész szomorkásra sikeredett.
– Az 1997 című, két évvel korában megjelent album valamivel szomorkásabb volt, mint a mostani. Azért is merem ezt mondani, mert annak volt konkrét oka, hiszen a feleségem halála után nem sokkal jelent meg, és magán viselte ennek a családi tragédiának a jeleit. Bármennyire is próbálom távol tartani a magánéletemet a zenétől, bizonyos dolgok nem kikerülhetőek. Ehhez képest mostmár a harmadik év telt el, és úgy érzem, hogy valamelyest oldódott a lelkemben a fájdalom. Ezt nyilvánvalóan a szerzőim is érzékelik, talán ezért lett ez a lemez valamivel oldottabb hangvételű, de még mindig nem derűs. Nem hiszem, hogy valaha is kincstári optimizmussal telített, felhőtlen vidámságot sugárzó dalokat fogunk írni, vagy énekelni, mert az élet sajnos, nem ilyen.
– Mennyit tud egy előadó hozzátenni a kottához és dalszöveghez, mennyiben lehet egy dalt saját arculatára formálnia?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezek a dalok nem csak úgy íródnak, hanem kifejezetten nekem íródnak. A zeneszerző Presser Gábor és a szövegíró Dusán is rám szabja őket, ennyiben máris beleszóltam az ő munkájukba. Bizonyos értelemben a munkamenet is közös, de azon túl is egy olyan folyamatról van szó, amelynek során kölcsönösen alakítjuk egymást. Én is idomulok a szöveghez, s a stúdióban való feléneklés közben is változhat a szöveg. Én mindig el szoktam tenni az eredeti szövegeket is, így amikor elkészül egy lemez, látom, hogy elég nagy differencia van. Ez egy alkotói folyamat – bármennyire is nagy szónak tűnik, de így igaz – mindhármunkon múlik, hogy mi lesz a végeredmény.
– Amikor ismertté vált, hogy az új albumának címe Az ablak mellett lesz, azonnal, a dalok ismerete nélkül is lehetett a délszláv válságra asszociálni, hiszen a bombázás heteit Magyarországon élő szerb származásúnak bizonyára nem volt könnyű átélnie. Hogyan sikerült feldolgozni mindezt?
– Nem volt könnyű, mert tényleg egy kettősség működött mindnyájunkban, az egész családban. Az ember értelmi része felfogta azokat az észérveket, amelyek a Jugoszlávia elleni támadás indokai között szerepeltek, de énünk érzelmi része nagyon tiltakozott, hiszen olyan fokú rombolás zajlott le, amelyet nehéz százszázalékosan helyeselni. Ez az állapot fel is került a lemezre, a Hídon című dal egyértelműen erről szól. Minden koncerten el szoktam mondani, hogy véleményem szerint a híd nagyon fontos, szimbolikus jelentőségű az emberiség egész történetében, hiszen mindig is összekötött és szétválasztott, attól függően, hogy építették, avagy lerombolták. Az újvidéki hídról, hidakról sokszor hallottunk a hírekben, egyrészt azért, mert lebombázták őket, másrészt azért, mert élő láncként védték az emberek. Ezek komoly érzelmeket megmozgató események voltak, és mi valamivel közelebbről kaptuk a híreket, hiszen rokonaink, ismerőseink ott élnek...
– Arra nem gondolt, hogy esetleg testvérével, Dusánnal együtt egy segélykoncert-akcióba kezdjen?
– De, voltak ilyen elképzelések. El is indultak próbálkozások, ám sajnos több évtizedes tapasztalatom a segélykoncertek körül nem igazán pozitív. Annak idején, még a Live Aid után egy évvel Presser Gáborral szerveztünk egy koncertet, az afrikai éhezők javára. Ez volt a Mondd mennyit ér egy falat kenyér. Rettenetesen bonyolult, hálátlan feladat volt, és rettenetesen nehéz volt kézben tartani, egyáltalán nyomon követni azt, hogy hova kerül a pénz.
– Mi és mikor várható legközelebb Zorántól?
– Stúdiólemez maximum 2001-ben. Úgy néz ki, az utóbbi időben kialakult két év távolság a lemezek között bevált. Egyébként sincs meghatározva – sem a lemezcéggel kötött szerződésben, sem önmagunk számára, hogy mikor készítsük el a következő albumokat, sokkal inkább egy belső hang megszólalását várjuk.
– Koncertlemez?
– Minden budapesti koncertet felveszünk, függetlenül attól, hogy megjelenik-e vagy sem. Ez mindig így volt, s van már néhány felvétel. Előbb-utóbb biztosan megjelenünk egy újabb koncertalbummal.

•	Nyomtatóbarát változat