Lapozgatom Fenyves György negyed százada megjelent Csak fiataloknak című könyvét, s elszorul a torkom, milyen óriási karriert befutott világsztárokról olvashatok. Az egyik oldalról Zorán és Dusán mosolyog rám, nyakkendőben, fehér ingben, ahogy annak idején a Metró beategyüttes tagjaihoz illett. Ha valaki azt hiszi, nosztalgiázom, nagyon téved: Zorán legújabb, Az élet dolgai című nagylemeze kapcsán utaztam vissza egy kicsit az időben.

– Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az első közös munkátok óta – velem együtt – sokan várják kíváncsian az újabb Zorán lemezeket, hiszen bizonyítottátok mindegyikkel, hogy van mondanivalótok a világ dolgairól. De emlékeztek-e még arra, hogy mi volt a legfontosabb indulásotokkor az életetekben?
A kérdés elég váratlanul éri a jól összeszokott teamet (Presser Gábor, Sztevanovity Zorán, Sztevanovity Dusán), de egy jókora tál cseresznye elfogyasztása után azért a válaszok is megszületnek.
Dusán: Rengeteget kell visszamennem az időben. Kevésre emlékszem. Gimibe jártam. Az volt a legfontosabb, hogy megússzam valahogy tanulás nélkül is az órákat, mert minden időmet a barátaimmal és a szerelmeimmel töltöttem el. Egy óriási dilemmámra is emlékszem: hogyan lehetséges, hogy egyesek mesés osztrák autócsodával járnak iskolába, nekem meg azon kell törnöm a fejem, tesómtól mikor kapom kölcsön a bicajt végre. Megoldásra is jutottam: sokat álmodoztam. És lám, a problémák maguktól megoldódtak! Valami közöm mégiscsak lett a nagy álmaimhoz (film, könyv, hanglemez), bár azóta is hasonló módon álmodozom és töprengek. Rájöttem, hogy a sikerhez szerencse kell, s az élet nagy dolgai egyáltalán nem miattunk, hanem saját maguktól változnak meg. Érdekes, hogy a látványosabb sikereim mindig kisebb közösségekhez kötődtek, így volt ez a Metrónál, s most a Zorán körül kialakult szerző- és zenészgárdával. Úgy is fogalmazhatnék, hogy csapattól csapatig, tehát a Metrótól egy másik „együtteshez" érkeztem. Ez a legfontosabb talán az életemben.
Zorán: Közel három évtizeddel ezelőtti tudatos világszemléletemről nem beszélhetek, merthogy nem volt, ez biztos. De hogy mi volt, hogy éreztem magam, ma már nem foglalkoztat, nem is érdekel. Elég a mának a maga baja. Valószínűnek tartom, hogy a ma egyenes következménye az elmúlt időszaknak, beleértve természetesen a Metró reményteli indulását is. Nem akarom, de talán nem is tudom megmondani, hogy egy adott időszakban mi befolyásolta a döntéseimet. Talán csak egy vérbeli életrajzíró meri vállalni a feltételezést, hogy egy adott szituációban ki mit tartott fontosnak. Az tény, hogy a legelső Metró felbomlása után sokáig nem tudtam, merre menjek. Tapogatóztam, sok mindenbe belekóstoltam (Metró fúvósokkal, Metró három gitárral, egy dobbal, Taurus együttes) míg – éppen tizenöt évvel ezelőtt – megszületett az első szólólemezem Presser zenéjével és Dusán dalszövegeivel. Annyi szakmai ismerettel már rendelkeztünk, hogy meg tudtuk állapítani, elég jó lemez lett. A két szerzőt dicséri, hogy sikerült eltalálni a hangnemet, rám szabott dolog lett, könnyen azonosulni tudtam vele. Feltételezéseinket igazolta a jó fogadtatás.
Presser: Világ életemben azzal törődtem csak, amit abban a pillanatban jónak tartottam. Hogy merrefelé menjek, szerelemből vagy üzleti alapon dolgozzam, magammal sem beszélem meg, így tudtam függetleníteni magam a zenészkollégák acsarkodásaitól, irigységétől. Fogalmam sincs, hogy mikor hol tartottam. Hogy hol tartottam és hol tartott az LGT, amikor például – Erdős Péter rendelésére – Kovács Kati lemezekkel nyomultunk, vagy amikor Katona Klárival dolgoztunk. Nem tudom azt sem, hogy mi volt éppen, amikor elfogadták Zorán első szólólemeztervét. Varázsló meg nem vagyok, így nem is igyekeztem előre megmondani a dolgokat. Csináltam, amit szerettem. Azt az egyet viszont eldöntöttem, hogy addig csinálom, amíg jó tudok lenni, amíg a munkámat szégyenkezés nélkül tudom a kezemből kiadni.
– Legújabb lemezetek hasonló módon készült, mint a tizenöt évvel ezelőtti, vagy ezzel hétpecsétes titkokat árulnánk el?
Zorán: Hétpecsétes titkaink nincsenek. A dalok később nekünk szereznek Arany „gondolta a fene" megjegyzéséhez hasonló meglepetéseket. Ezek a dalok igazi titkai. A dalok felvétele közben történt apró összezördülések, azt hiszem, természetesek és érdektelenek. Minden közös lemezfelvételünkre nagyon jó érzéssel emlékszem, a mostanira is.
Dusán: Zorán első lemeze előtt elég hosszú ideig nem írtam dalszöveget, és nem is jutott eszembe, hogy írjak. Az akkori helyzet azért volt új a számomra, mert Gáborral addigi életem során nem váltottam két mondatnál többet. Semmit sem tudtunk egymásról. A munka megkezdődött, mi hárman és egy zongora. Időnként elvonultam a papírjaimmal, visszamentem, megint elvonultam – és egyszercsak elkészült a lemez. Gyanús volt viszont, hogy munka közben mindhármunknak egyre jobb lett a közérzete. Ez szerencsére mind a mai napig így van.
– A lemez hamarosan boltokba kerül. Mit akartok elmondani az élet dolgairól?
Presser: Direkt dolgok nem maradtak a lemezen. Az általunk legjobbnak tartott új szerzeményeink gyűjteménye ez az LP. Emlékszem, hogy voltak elképzeléseim arról, hogy mit is akarok, de ezek megváltoztak munka közben és már nem is lényeges, hogy mi volt az eredeti.
Dusán: Az LP címe a lemezen szereplő utolsó nóta címe is egyben. Ez amolyan kis összefoglalás akar lenni. Azt hiszem, nem kell életre-halálra eldönteni, hogy most aztán nagyon az élet dolgairól akarunk beszélni, hiszen lehetetlenség másról, mint az élet dolgairól nótát csinálni. Nem arról van persze szó, hogy nem igyekeztünk olyan dalokat válogatni, amelyek a legjellemzőbbek voltak ránk a munkafolyamat idején.
Zorán: Kezdetben nagyszerűnek tartott dalok ítéltettek halálra, és olyan szerzemények is a lemezre kerültek, amelyeknek az értékeire csak a finisben figyeltünk fel. Dehát egy alapkoncepciónak éppen az a szerepe, hogy lehetőség legyen eltérni tőle.
Presser: Van egy dalunk, ami hagyományosan kihullik a rostán. A legbiztosabb pontnak tűnik, aztán mégis lemarad. Nem vagyok babonás, de ez eddig még mindig bevált...
– Ez ügyben például ki mondta ki a végső szót?
Presser: A legfontosabbakat közösen döntjük el: melyik dal marad, melyik nem, ki szerez még zenét rajtam kívül, és melyik zenész szerepel. Vannak biztos pontok a bővebb csapatban, de az adott feladat no és a hangulat formálhatja még a dolgokat. Az is természetes, hogy elsősorban mindenki (zeneszerző, szövegíró, előadó) a saját reszortjáért felel. Tudjuk, kinek milyen ügyben a legfontosabb a véleménye. Lassú és gyors, kisebb és nagyobb, de állandó döntések sorozata egy lemezfelvétel. (Hangszerelés, a felvétel technikai része stb.) Gyakran már ki sem kell mondanunk a szavakat, már értjük egymást, és döntünk. Sok mindent egyébként nem is lehet szavakkal megfogalmazni, mert egyértelműen érzékelhető, de szavakkal elmagyarázhatatlan. Akár az élet legfontosabb dolgai.

•	Nyomtatóbarát változat