Jöhetnek új zenei irányzatok, többszörösére növekedhet a könnyűzenei választék, a hazai közönség Zorán iránt érzett több évtizedes töretlen lelkesedésén ez mit sem változtat. Az évente megrendezett nagykoncertjei kivétel nélkül telt házzal mennek. Zorán nemrég megkezdte másfél hónapos, országos turnéját, melynek keretében holnap este, november 3-án a XVIII. kerületi Rózsa Művelődési Házban lép föl.

– A színészek gyakran mondják: a kőszínházas előadások hangulata egészen más, mint amikor stúdiószínházban játszanak. Már megszokhattuk, hogy évente egyszer több ezer ember előtt, a Budapest Sportcsarnokban lépett fel, most azonban kisebb közönségnek játszik majd.
– Ez tudatos váltás, amit pont erre a turnéra találtunk ki. Kamarajellegűre vettük a koncerteket, és a zenét áthangszereltük, így most az énekhangon van a hangsúly. Öten vagyunk a színpadon, három lány énekel a vokálban és ketten gitározunk.
– Belső kényszer vagy a közönség újabb szimpátiájának megszerzése vezérelte, hogy váltson?
– Nagy munka van amögött, hogy valami újat kaphasson a koncerteken a közönség, most azonban elsősorban én vágyódtam egy kicsit másra.
– Kikből áll a közönsége?
– Alapelvünk, hogy soha nem egy bizonyos rétegnek írjuk a dalokat, s nem próbálunk megfelelni az éppen aktuális divatirányzatnak sem. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért, fiatalok, idősek vegyesen eljárnak a koncertekre. Pedig nincs könnyű dolguk a mai magyar zenészeknek. A rendszerváltást követően a külföldi lemezkiadók megjelenésével szinte egyik napról a másikra végtelen szélessé vált a könnyűzenei kínálat.
– A Zorán-dalok gyakran feszegetnek társadalmi kérdéseket. Ezekkel a számokkal a közönséget szeretné gondolkodásra bírni vagy egyszerűen csak annyira bosszantja valami, hogy ki kell énekelnie?
– A daloknak arról kell szólniuk, amiben élünk, s a közönség általában veszi a lapot. Mikor arról énekelek, hogy megérdemeljük a sorsunkat, ha nekünk „így is jó", s több ezren éneklik együtt velem, úgy érzem, lehet hatni az emberekre. Azonban még a leghatásosabb művészeti eszközökkel sem lehet kivinni az embereket az utcára.
– Ha épp nem politizál vagy moralizál, akkor a szerelemről énekel.
– Két évvel ezelőtt egy szerelmes dalokból álló válogatás CD-m jelent meg, ezzel is érzékeltetni szerettem volna, hogy számomra az érzelmek nagyon fontosak. A magánéletünk – ha tetszik, ha nem – a nyilvánosság előtt zajlik. S ha őszinte akarok lenni a zenémben, a dalokban is meg kell jelenjenek a magánérzelmek. Így történhetett meg, hogy egy korábbi lemezemre Presser Gábor egy gyönyörű szép dalt írt a feleségemről, akit akkoriban vesztettem el.
– Mit csinál otthon, mikor nem zenél?
– Szeretek barkácsolni. Van egy egészen komoly műhelyem otthon, ahol több órát is eltöltök, ha úgy jön ki a lépés. A lakásomban már tucatnyi olyan bútorom van, amit saját kezűleg gyártottam. A barkácsolásban az a jó, hogy az eredmény szó szerint kézzelfogható és rögtön kiderül, ha elrontok valamit.



1. Mi a kedvenc filmje?
A Kusturica filmek, közülük is az Underground.
2. Ki a kedvenc magyar színésze?
Gáti Oszkár.
3. Ki a kedvenc külföldi színésze?
Al Pacino.
4. Mit olvas éppen?
Daniel Kats: Amikor nagyapám átsíelt Finnországba.
5. Szokott sorozatokat nézni?
Nem.
6. Mit látott utoljára moziban?
Rég voltam moziban.
7. Ha mégis megy, eszik popcornt?
Előfordul.
8. Ki a kedvenc magyar televíziós személyisége?
Vitray Tamás.
9. Kivel vállalna duettet?
Torgyán Józseffel.
10. Olvassa a Népszavát?
Ritkán, de nagyon szimpatizálok a szellemiségével.

•	Nyomtatóbarát változat