Az élet dolgait, legújabb nagylemezét Sztevanovity Zorán országos turnén mutatja be a közönségnek. A hétfőn Mátészalkán kezdődött koncertsorozat szerdai állomása a debreceni Kölcsey művelődési központ. Telefonon kértük meg Zoránt, beszéljen az új korongon hallható dalokról.

– A kritikusok legjobb lemezének tartják Az élet dolgait, s a közönség is hasonlóképpen vélekedhet, hiszen a lemez hetek óta az eladási lista élvonalában szerepel.
– A szakmában eltöltött sok-sok év után talán nem hangzik szerénytelenül, ha azt mondom: én is a jobban sikerült lemezeim közé sorolom. A mostani koncertkörúton – mielőtt elérkeznénk Az élet dolgaihoz – először régi dalaimat énekelem. Az a zenekar kísér majd, amelyikkel évek óta járom az országot: a dobnál Csurgay Attila, a billentyűs hangszereken Oláh Aladár és Papp Gyula, gitáron Marschalkó Zoltán, basszusgitáron Dandó Péter játszik, és a vokál mellett Gerendás Péter is fellép.
– A rock nagy öregjei közül néhányan nosztalgialemezeket állítanak össze régi dalaikból, mások – önhöz hasonlóan – új dalokkal jelentkeznek.
– Akik felhagynak a korábban művelt műfajukkal, azok lemezzel és búcsúkoncerttel köszönnek el a közönségtől. Így tesz például az LGT. De aki folytatni akarja, annak valami újat kell nyújtania.
– Az ön esetében ez az új mondanivaló, politikai alapállását tekintve, nem nagyon különbözik a 10-15 évvel ezelőttitől. Most is a hatalom visszásságairól szól például, amikor azt énekli: „Azt hittem, a máz alatt még van pár tiszta gondolat, s a kocka másik oldalán, ha fordul van egy másik szám. Felejtsd el!"
– Nem csak én maradtam – kényszerűségből – „ellenzéki„. A jelenlegi vezetők elgondolkodhatnának azon, hogy a Demokratikus Chartát aláírók többsége a múlt rendszerben is felemelte szavát a hatalom ellen. Ezt a tényt nem kellene a ”hebrencs, rebellis értelmiségiek„ titulussal lesöpörni, jobb volna a dolgok mögé nézni. Engem bánt, hogy politikusaink nem vallják be: ”Eddig nem ezzel foglalkoztam, nincs gyakorlatom a vezetésben, tévedtem, bocsánat. Üljünk le, és beszéljük meg!„ E helyett az emberi gesztus helyett egy sértődött alapállásból dobják vissza az érveket. Elszomorít még, hogy ma sem a megfelelő emberek foglalják el a megfelelő posztokat, mert ”egyéb szempontok" most is érvényesülnek. Hát ezért nem hallelujáznak most sem a nótáim.
– Egy másik, a politikánál kevésbé bonyolult témát választó dala, A szerelemnek múlnia kell szintén felkeltette sokak vitatkozó kedvét. Miért?
– Azok vádolják a szöveg íróját, Sztevanovity Dusánt pesszimizmussal, akik csak a refrénre figyelnek. Mások megértik, hogy az öcsém egy általános emberi tulajdonságról írt: akkor ébredünk rá egy dolog valódi értékére, amikor nélkülözzük, például egy pohár vízért a sivatagban szomjazó mindenét odaadná. Így van ez az emberi érzésekkel is. Az örök szerelemmel jóval többet találkozunk a regényekben, mint az életben. Mégis: amikor elmúlik bennünk, akkor értékeljük csak igazán.

•	Nyomtatóbarát változat