Vastaps fogadta az elmúlt héten a Derkovits Művelődési Központ színpadára lépő Sztevanovity Zoránt és csapatát. A művész a tőle megszokott közvetlenséggel üdvözölte a közönséget, majd néhány régi sláger után új albumát mutatta be, melynek címe: Az ablak mellett.

A dalok között szűnni nem akaró tapsvihar, s a koncert végén állva tapsoló közönség bizonyította, a jó zenére – a szó valódi értelmében vett zenére – manapság is mekkora igénye van az embereknek.
A kétórás koncert után Zorán készségesen osztogatta az autogramot rajongói körében, miközben a sztárallűröket mellőzve válaszolt a kérdéseikre, majd a Krónika riporterének adott interjút.
– Több alkalommal járt már Tiszaújvárosban. Hogy érzi magát nálunk most, egy ilyen fergeteges sikerű koncert után?
– Nagyon jól éreztem magam az egész koncert alatt. A közönség rendkívül lelkes volt, s ez bennünket is inspirált. Miután több turné alkalmával voltunk már itt, mondhatom, egy kicsit hazajárunk. Tiszaújváros mindig is azon városok közé tartozott, ahol érezhetően van egy intellektuális réteg, amelynek a tagjai érdeklődnek a zenénk iránt, s ez rendkívül hízelgő ránk nézve.
– Úgy érzem, a dalai soha nem vesztik el az aktualitásukat. Mivel éri ezt el?
– Minden dalom a máról szól. Soha nem írunk úgy dalt, hogy egy korosztályt célzunk meg vele. A dalok mindig rólunk szólnak, abban a reményben, hogy a bennük megfogalmazott érzelmeink, reményeink mások számára is jelentenek valamit.
– Van valamilyen hitvallása, vannak elvei, amelyeket belesző a dalba?
– Nehéz ezeket megfogalmazni, hiszen többféle hitvallásom van: a zene, a művészet, a családi lét, tisztesség a politika területén – s ezeket csak nagy vonalakban említettem. Mind e közül számomra a tisztesség a legfontosabb, talán azért, mert abból van a legnagyobb hiányuk az embereknek. Úgy érzem, a dalaimmal teljes mértékben kinyilvánítom a hitvallásomat. Az változó, hogy ki mit olvas ki belőlük, de szándékosan nem akarok receptet adni hozzájuk, mert akkor elveszítenék azt a sokféle érzelmet, amit minden ember másképpen él meg. Nem szoktam politikai ügyekben részt venni, mert tudom jól, hogy abban a pillanatban az összes dal kapna egy politikai színezetet, s ezt nem szeretném. Óvom a dalaimat attól, hogy bármiféle előítélet tárgyaivá váljanak.
– Állásfoglalások azért itt-ott megfigyelhetők.
– Bizonyos dalokban tényleg rejtőzik egyfajta világnézeti állásfoglalás. Szándékaink szerint minden dalban humanista álláspont található, amit nem politikailag, hanem emberileg értek. Ez után következnek a nagy célok. Mint művész azt hiszem, nem is vallhatunk mást.
– Sok dalából kicsendül a boldogságkeresés. Ön boldog embernek vallja magát?
– Nézze, három évvel ezelőtt halt meg a feleségem, azóta erről a fogalomról nehezen tudok beszélni. Nyilván az idő tompít a fájdalmamon, de igazán feldolgozni, úgy érzem, nem tudom soha. Van egy 16 éves lányom, valójában övé a magánéletem. Őt nevelgetem, pátyolgatom, terelgetem a felnőtt kor felé. Ma már ez is teljes ember kíván.
– Mivel foglalkozik, amikor mégis akad egy kis szabad ideje?
– A lányom nevelése folyamatos feladat, szünetek nélkül. Nehéz talán elmagyarázni, de amikor nyaralok, akkor sem tudok szabadulni a zenével, a turnéval kapcsolatos gondolataimtól. Az én foglalkozásom életforma is egyben. A gondolatokat nem tudom kikapcsolni, elhessegetni, sem tudatosan, sem tudattalanul. Ha arra gondol, hogy mi az, aminek a segítségével kikapcsolódom, elmondhatom, rengeteg listám van arról, mit fogok majd megcsinálni akkor, ha vége van a turnénak. Ezen szerepel a barkácsolás, amit nagyon szeretek, szerepel az olvasás, színházi előadások megtekintése. Ezen a téren rengeteg restanciám van, aminek előbb-utóbb eleget teszek majd.
– Az előadáson elhangzott az életről egy mondat: „Ugye csak játék ez?" Valóban úgy gondolja, hogy az élet csak játék?
– Én az életnek elég komoly részét tekintem játéknak. Gyakran megkérdezik tőlem, hogy lehet ennyi éven át ezen a pályán megmaradni. Azt szoktam válaszolni: nem tudom a receptet, de azt tudom, hogy nem szabad túl komolyan venni a sikert, az elért célokat. Tudomásul kell venni, s menni tovább a pályán, s tenni a dolgunkat. Ez nem azt jelenti, hogy számomra nem fontos a siker. Nyilván ez hajt előre, nem pedig a pénz. Viszont az egész élet egy olyan játék, amelyben szépen kitapinthatóak a játékszabályok. S itt nem is a törvényi szabályokra gondolok, hanem az emberek közötti, kapcsolati szabályokra. A játékosságra való hajlam sokkal több színt láttat meg azzal, aki enged a játék csábításának. Azt szokták mondani, nincs olyan, amit komolyabban kell venni, mint a játékot. Valami könnyedség akkor is kell, amikor bajban van az ember, nem szabad belefeledkezni sem a jóba, sem a rosszba, s akkor a „játék" mindig átsegít a nehézségeken.

•	Nyomtatóbarát változat