Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Story Magazin
2000. december 7. csütörtök

Sztárlexikon

Sztevanovity Zorán

Belgrád, 1942. március 4.

NÉVJEGY

Csillagjegye: Halak

Gyermekei: fia, Zoltán 34, lánya, Szandra 17 éves

1961–71: A Metró együttes énekese-zenekarvezetője. A Metró felbomlása után rövid ideig a Taurus együttes tagja, majd Nyugat-Európában vendéglátózik és lemezlovasként is dolgozik. Első szólólemezét 1977-ben jelentette meg. 1992 és 1999 között hatszor szerepelt telt ház előtt a Budapest Sportcsarnokban. Többszörös arany- és platinalemezes. Állandó alkotótársai: Presser Gábor és Sztevanovity Dusán. Az Apám hitte című dalát a híres francia énekesnő, Sylvie Vartan is műsorára tűzte, és világsikert ért el vele.

Legnagyobb slágerei: Mária volt, Apám hitte, Amikor elmentél tőlem, Mi kéne még?, Így is jó, Szép holnap, Boldog idő, A szerelemnek múlnia kell, Kell ott fenn egy ország

Díjai: Liszt Ferenc-díj, Arany Európa-díj, Arany Zsiráf-életműdíj, A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje

Hobbija: Szabad idejében a lányával van, olvas, számítógépezik, színházba jár, barkácsol. Lakásában jó néhány bútort saját kezűleg készített. Kedveli a balkáni ételeket és a görög borokat.

E-mail címe: Antisztár: Zorán önmagát antisztárnak tartja és így vélekedik erről: „Amennyiben a sztárság fogalmát ma már sokan a harsánysággal, a túlzott önbizalommal és a botrányokkal rokonítják, úgy én valóban nem pályázom ilyen babérokra. Ezek a dolgok az ismertség megszerzéséhez talán elegendőek, de a hosszabb fennmaradáshoz már nem."

Cigaretta: Lánya születése után nem sokkal leszokott a cigarettáról. „Szandra miatt hagytam abba a dohányzást. Furcsa, de nem éreztem áldozatnak."

Elmúlás: 1997-es Budapest Sportcsarnok-beli koncertjét a nem sokkal korábban elhunyt felesége emlékének ajánlotta. „A feleségem elvesztését a legmélyebb magánügyemnek tekintem. Ezen a koncerten is csak a színpadra lépés pillanatában döntöttem el, hogy mégiscsak mondok pár szót a bánatomról. Azt hiszem végül is jólesett, hogy meg mertem tenni. A lányommal is akkoriban beszéltük meg, hogy egymás előtt sem fojtjuk el érzéseinket. Elfogadtuk, hogy bármikor eszünkbe jut a mama, nyugodtan elmondhatjuk a gondolatainkat, és ez a kibeszélés fontosabb, mint az, hogy a másikban sebeket szakítunk fel."

Iskola: Villamosmérnöknek készült, de a harmadik évfolyam közben abbahagyta egyetemi tanulmányait. „Egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy a zenélést és a tanulást nem tudom egyszerre azonos jó színvonalon csinálni. A zene mellett döntöttem, de műszaki ismereteimnek mind a mai napig hasznát veszem."

Jugoszlávia: Zorán és testvére, Dusán Belgrádban születtek, és nagyon picik voltak, amikor Magyarországra jöttek. Édesapja diplomata volt, a háború után először Prágában éltek két évig, majd Budapestre került a család. Amikor a szocialista országok diplomáciailag szakítottak Jugoszláviával, a család Magyarországon maradt. Zoránék nem beszéltek magyarul, de gyorsan elsajátították a nyelvet.

Metró-korszak: A hatvanas években, a Metró-korszak alatt kicsapongó életet éltek. „Ritkán mentünk haza éjjel kettő előtt. Én ugyan már akkor sem voltam valami nagy ivós, de egyszer elkaptak, és ez majdnem a jogosítványomba került. Minden pincért, zenészt, rendőrt, stricit és »hivatásost« ismertünk az éjszakából, reggelig tartó pókerpartikat vívtunk és így tovább. Későbbi feleségeim azzal nyugtatgatták magukat, hogy ez azért volt jó, mert így talán túljutottam a viharos éveken..."

Szemüveg: Mínusz négy és feles szemüveget hord, amit tíz évig szinte csak a zsebében tartott és csak ha nagyon kellett, akkor rakta fel. „Aztán elfogadtam, hogy szemüveges lettem, de ez a tény nem töltött el örömmel. Eleinte féltem, hogy a szemüvegessé válásom megváltoztatja a rólam addig már kialakított képet. Most már tudom, hogy ez nagy butaság volt..."

Szülői érzés: Amikor kislánya megszületett, nagyon boldog volt. „Drukkoltam, hogy lányom legyen. Úgy éreztem, csak egy kislány tud majd igazán levenni a lábamról. Amikor Szandrát vártuk, volt bennem egy titkolt szorongás: vajon felébred-e bennem is a szép szülői érzés, ami nélkül aligha lehet egy gyereket szeretetben felnevelni? Akkor még nem tudtam, hogy ez a félelem máris a szeretet első jele volt."

Zene: Általános iskolásként zongoraórákra járt. Később gitározni is megtanult. Zeneszeretetét szüleitől örökölte, édesanyja fiatal korában szépen hegedült, édesapja kedvenc időtöltése a tangóharmonikázás volt.

Nyomtatóbarát változat