A magyar zenei élet egyik legkarizmatikusabb alakja Sztevanovity Zorán. Az eredetileg szerb származású zenész nem csak a saját, beatzenén felnőtt generációja számára lelkesítő, de a fiatalabb korosztály is nagy számban jelenik meg a koncertjein. Május 27-én, 28-án és 29-én tartja már hagyományosnak tekinthető koncertjét. Ezen a Budapester Rundschau is képviseltette magát.
A nagyközönség előtti karrierje, sok más nagy zenészéhez hasonlóan, 1963-ban a TV tehetségkutató versenyén, a Ki Mit Tud-on kezdődött, ahol elnyerte az első díjat. A hatvanas évek elején alapított Zenit, majd később Metró névre átkeresztelt zenekarával a Metró Klubban voltak az első jelentős fellépéseik. (A klub az ELTE-hez tartozott, és olyan zenészeknek volt a találkozóhelye, akik még ma is a magyar zenei élet meghatározó személyiségei.) Az együttes 1977-ig működött, és ez után kezdődött Zorán szólókarrierje.
Dalainak hangulatát Presser Gábor zenéje határozta meg, szövegét testvére, Dusán írta. Sikere harminc éve töretlen, számos zenei díjat kapott, és koncertjei telt házat vonzanak. Emellett sztárallűrök nélküli ember, akinek személyiségét és dalait nyugalom és harmónia jellemzi. Elválaszthatatlan gitárjával a kezében csodálatos balladákkal és gyakran ironikus nótákkal nyeri el a közönség tetszését. Az elfelejtett harmonikát is ismét a színpadra hozta. Az ilyen módon létrehozott filozofikus rockzene nemzetközi vonatkozásban Bob Dylan, Paul Simon, Leonhard Cohen, vagy egyesek szerint Reinhard Mayes zenéjével hasonlítható össze.
Zorán néhány hete az ország nagyobb városaiban turnézik, Az ablak mellett című új CD-jét mutatja be. Május 27-én, 28-án – és mivel a jegyek két napon belül elkeltek – 29-én tartja Erkel Színház-i koncertjét. Ebből az alkalomból szeretnénk őt bemutatni a Budapester Rundschau azon olvasóinak, akik még nem ismernék.
– Mindenekelőtt szeretnék egy kicsit visszamenni a múltba. Ez tulajdonképpen a szüleim generációja, akik a 60-as években nőttek fel; mi tőlük vettük át a lelkesedést, és azt is mondhatjuk, hogy kissé irigyek vagyunk rájuk. Hogyan élte át Ön ezt az időt, a kezdeteket, amelyet talán egyfajta művészeti mozgalomnak is nevezhetünk?
– Ez valóban mozgalom volt, és nem csak zenében, hanem ennél sokkal több volt, egy sajátos művészi életfelfogás. Ez nem csak a zenészekre volt jellemző, hanem a művészetek más ágára is. Annak a beatzenének volt ez a születése, amely más életfelfogást jelentett nekünk, mint ami a háború borzalmait átélt szüleinké volt. A zenén és ezen az életmódon keresztül a szabadságot ízleltük meg a valóságban nem éppen szabad években.
– Hogy néz ki ez manapság, a mai ifjúságnak zenei szempontból melyik út kínálkozik?
– Ma a zenének más a funkciója és a körülmények is mások. A bejáratott utak és a számos lehetőség előnyt jelent. Ugyanakkor a zenei élet a dolog természeténél fogva erősen piacorientált, ami erős konkurencia kialakulásához vezet.
– Ma is el lehet érni csak tehetséggel azt, ami Önnek sikerült?
– Nem. Egészen biztosan nem. Annak idején az újdonság varázsa is segített a sikerben, ahogy mondani szokták: mások voltak az előfeltételek. Ma az értékelés, értékrend eltérő, szigorúak a kiválasztás feltételei, és természetesen szükséges az intelligencia, a menedzsment és egyéb támogatás is. Megváltoztak az emberek közötti kapcsolatok, így a szövegek sokkal közvetlenebbek. Annak idején nem néztek annyira a körmünkre, mint mondjuk az íróknak, éppen ezért a dalokban könnyebben lehetett közvetett módon kritizálni. Így mi sem vettük annyira komolyan magunkat.
– Hogyan tudja megőrizni ezt a ragyogó belső nyugalmat és egyensúlyt ilyen zaklatott viszonyok között is?
– Én sem vagyok mindig olyan nyugodt, mint ahogy az kívülről látszik. Ezt a munkát azonban nem lehet másképp csinálni, idegesen semmi esetre sem lehet dolgozni. Ahogy a közismert vicc mondja, a stresszhelyzethez hozzá lehet szokni.
– Sohasem szeretett volna az anyanyelvén énekelni?
– Bár a szerb valóban az első anyanyelvem, de olyan hosszú ideje élünk Magyarországon, hogy a magyart már második anyanyelvemnek érzem. De azért a mamámmal mind a mai napig szerbül beszélgetünk, és a lányom is tud egy kicsit.
– Önnek csodálatos, Magyarországon még ritkaságszámba menő, számos témát felölelő honlapja van, (www.zoran.euroweb.hu).
– Régóta érdekel az elektronika és a számítógép, ezeket nagyon fontosnak tartom. Egyik barátom tervezi és folyamatosan aktualizálja a honlapomat. Megpróbálunk olyan sokféle információt nyújtani, amennyit csak lehet. Vannak dalszövegek, sajtó, a cikkek megjelenési adatai, diszkográfia (lemezborítók, CD-k, kronológia stb.)
– Nekem úgy tűnik, Önnek eddig tartalmas és sikeres élete volt. Mit kívánhatna még, vagy mit szeretne mintegy üzenetként továbbadni azokon túl, amit a dalai már közvetítenek?
– Nem tudok és nem is szeretnék messzemutató üzenetet továbbadni, valami olyan igazán okosat és filozófikusat. Még sok rövid és hosszú távú célom van, dolgozom a következő lemezemen, nincs feltétlenül olyan érzésem, hogy most kell beteljesítenem az életem. Még nagyon sok további tennivalóm van, ezenkívül ezek egyike sem olyan érdekes és fontos, hogy üzenet értéke legyen.

•	Nyomtatóbarát változat