Tavaly még azt hittük, hogy nem lehet überelni. Most már a csütörtöki Zorán-koncert után néhánynappal tudjuk: lehet. Egy jó előadókészséggel megáldott szemüveges férfi, gitárral a kezében, profi muzsikusok mellett tudott több mint két órán át szórakoztatni. Aki ott volt, az tudja, miről írok, aki nem, az sajnálja, és legközelebb jöjjön el...
Úgy kezdődött, ahogy illik, pontosan úgy, ahogy Apám (is) hitte. Taps, halk dúdolás, könnyek, emlékek. Pontosan úgy és pontosan akkor. Zorán nem csak jó zenész, énekes – a hangját szakemberek az óborhoz hasonlították, amelyidővel érik remekké, hanem narrátorként is első osztályú volt. Tudtuk, mi következik, tudtuk, mikor hangolódik el a gitár, milyenek az úgynevezett intelligens lámpák, és hogy kik azok a remek zenészek, akik őt akkor ott kísérték. Persze, hogy nem maradhatott el az új lemez néhány dala sem, de hát mindenki AZOKAT a számokat követelte. Jól tudjuk, a szerelemnek múlnia kell, ez igazi romantika és ünnep, bármikor hallgatod, ne várd a májust, legyen akár vasárnap délután, akkor is kell ott fenn egy ország. Boldog idők – ez juthatott eszünkbe, pedig az egészen egyszerű dal és a 34. dal is olyan szép tud lenni, ha élőben szól. Eltelt már közel másfél óra, és azt kívánjuk: sohase legyen vége. A zenészek alaposan belehúznak, hátra van még majd ötven perc, ráadásokkal, örömmuzsikálással, önfeledten tapsoló, dobogó, a székek mellett álló nézőkkel. Kár, hogy vége; volt Profi zene, jó muzsikusok, remek hangosítás, látvány. Plusz egy Zorán. Örülünk, hogy ÍGY ALAKULT.

•	Nyomtatóbarát változat