Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Kanizsa
1990. november 2. péntek

„Néha kell a romantika"

Zorán a Nosztalgia Kávéházban

Kellemes orgánum, disztingvált előadásmód, biztos zenei tudás, igényes szövegű, jól megírt dalok. Ez jellemzi Zoránt, a Liszt-díjas előadóművészt. Talán ezért népszerű ma is. Nem ült fel mindenféle új divatnak. Zenei irányzatok jöttek és kimúltak ő megmaradt eredeti stílusánál. Jól tette. Ez illik egyéniségéhez.

Egy szál maga, egy szál gitárral lép a közönség elé. Nem sokkalja a hallgatóságát, nem őrjöng a színpadon. Megjelenít. Egyénien, szuggesztíven, magával ragadóan. Most is ezt tette. Műsorában néhány újabb dal mellett elsősorban régebbi slágereit énekelte korszerű zenei kísérettel, ám az eredetihez hű felfogásban.

Az Egészen egyszerű dal-lal kezdett. Amikor elénekelte a romantikát, felidézve szülőhazája tengerpartjának varázslatos hangulatát, már együtt lélegzett vele a közönség. A Ne várd a májust, és az Így is jót néhányan már vele dúdolgatták. Aztán egy José Feliciáno dallamot játszott akusztikus gitáron. Kitűnt, hogy mindent tud, amit ezen a hangszeren tudni lehet.

Háromszor tapsolták vissza, s előadás közben is szólt az ütemes taps. Valódi siker volt Kanizsán.

A fellépés előtt beszélgettünk.

– Általában milyen közönségnek énekel?

– Nagyon szívesen megyek főiskolások és egyetemisták közé, kellemes hangulatú bulikat csapunk együtt. Értik a dalaim szövegét... Kritikusok, mégis azonnal befogadnak. Hívnak középiskolások is, de hozzám hasonló korúaknak is énekelek, tehát széles a skála.

– Sokfelé hívják?

– Azok közé tartozol, akik elégedettek. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben csökkent az emberek szórakozási kedve, elég meghívásom van, nem panaszkodom.

– Meddig szeretne énekelni?

– Addig, amíg olyan tudok produkálni, amire igény van, amire az emberek rezonálnak.

– És ha nem énekel? Mit csinál?

– Kérdezze meg a széltől, mit csinál, amikor éppen nem fúj... Minden amit csinálok a zenével kapcsolatos. Ha van időm, a komputeremmel bütykölök, barkácsolok, de valamilyen formában ez is a zenével van összefüggésben.

– A családja hogyan éli meg a sok távollétet, a rendszertelenséget?

– Hála istennek, jól. Csak egészséges aggodalom van a feleségemben, hogy épségben hazaérjek. Hét éves Szandra lányommal együtt várnak otthon a fellépéseim után.

– Mit tart a mai zenéről, zenészekről, énekesekről?

– Nem szívesen beszélek másokról.. Mostanában sok tehetség tűnik fel, villámgyorsan, de sokuk ugyanolyan gyorsan el is tűnik. A mai zenészeknek nehéz a dolguk, mert óriási a konkurencia. Mi annak idején a hatvanas években, amikor indultunk, előnyösebb helyzetben voltunk, mert csak három együttes volt: az Illés, az Omega és a Metró. A mai zenészeknek könnyebbséget jelent viszont az, hogy kitaposott úton járnak, több a kiadó, a lemezgyár, és jó hangszerek vannak. Az a véleményem, hogy az értékes zene megmarad, és a tehetséges előadó is talpon marad. sok nagy név évtizedek óta tartja magát. Hogy a maiak közül ki tetszik? Talán a Rózsaszín Bombázók: igényes hangszerelésű, jó ízlésű zenéjük van – mondja, és siet a színpadra.

Zorán nem változik. Zenéje és szava őszinte és mértéktartó. Állócsillag a popzene égboltján.

H. M.

Nyomtatóbarát változat