Egy név, amire bármikor bejön a közönség. Egy hang, amit soha nem lehet megunni. Egy énekes, aki egyedül, vagy éppen együttessel a háta mögött nem csak szórakoztat, de el is gondolkodtat. Egy eloadó, akit mindenki a keresztnevén szólít. A színpadon: Zorán Sztevanovity!

KOPOTT FARMER, csatos cipo és egyszeru zakó. Aztán az elmaradhatatlan gitár. A Metró együttes egykori frontembere, aki már jó ideje szólót énekel, közvetlen, barátságos, nem is tekinti igazán koncertnek, amit csinál. Inkább házibuli ez, ahol persze minden precízen, profihoz illo módon ki van találva. A három ráadásszám, aztán az utolsó, amelyben végre megszólal a zongora is, amelyrol azt hihettük, csak díszlet. Utána meghajlás, búcsú és autogramosztás. Amint elvonultak a Bartók Béla Megyei Muvelodési Központ kijárata felé a rajongók, jöhet a riporter.

– Lehet, hogy csúnya kérdés a beszélgetésünk elején, de mégis felteszem: nem unalmas híres embernek lenni?
– Elvileg ennyi év után már bármit érezhetnék, de ha az ember munkája egyben a hobbija, a szórakozása, a kikapcsolódása is, akkor nem könnyu megunni. Én ugyanazt csinálom mindig, de a közönség változik.
– A mai koncerten más is változott. Elhajlott a mikrofonja miközben zongorázott, így nem tudta befejezni a dalt, amit a finálénak szánt, meg kellett ismételnie. Mérges volt?
– Nagyon. Technikai minimum, hogy a mikrofon ott álljon, ahol állnia kell. De kicsit visszatérve az elozo kérdéshez, igyekszem mindig cserélni a musoromat, bovíteni új számokkal, hogy ne legyek unalmas.
– Nekem úgy tunik, mintha a koncertjein egyre több lenne a politikus szöveg. Nem a dalokba foglalt mondatokra gondolok, hanem azok szóbeli kiegészítésére.
– Az a helyzet, hogy miközben énekelek elkalandoznak a gondolataim, mert a szöveg automatikusan jön. Ilyenkor sokszor eszembe jut, hogy a dalok maradtak, és mégis mennyire más értelmet kapott egy-egy sor. Ott van a Romantika címu szám. Amikor Dusán megírta a szövegét: porrá hamvad a romantika, még senki sem gondolta komolyan, hogy a virágzó Jugoszláviából, ahová mi „nyugatra" mentünk, háborús ország lesz. Így ezek a sorok próféciának, szomorú próféciának bizonyultak. Sok-sok ilyen dolog van még. Például azok az apró fricskák, amiket ez a háromperces mufaj, amit csinálok megengedett nekem az elmúlt rendszerben, itt-ott még ma is érvényesek. Váltottuk a rendszert. Az történt meg, amit úgy vártunk, aztán kiderül, hogy a muvészet valahol soha nem lesz a hatalom kiszolgálója. Ha ezt tenné, akkor elvesztené azt a pikáns részét, amiért az emberek muvészetnek tartják, amiért odafigyelnek rá. De ez nem célozgatás, ez mindenhol így van a világon. Nyugaton például az összes rockzenész ellenzéki, ki ezért, ki azért.
– Arról mi a véleménye, ha a híres emberek részt vállalnak a hatalomból, ha képviseloi lesznek valamilyen politikai irányzatnak?
– Kétfelé választom oket. Ha valaki belso indíttatásból csinálja ezt, tiszteletre méltó dolog. Becsülöm oket azért, mert kockára teszik a muvészi hírnevüket egy játszma kedvéért, amiben hisznek. Ám ha valaki csak azért politizál, hogy elonyökhöz jusson, azt már elítélem.
– Ön beállna az elozo csoportba?
– Volt egy idoszak, amikor gondolkodtam ezen, mert alapvetoen politikus alkat vagyok, de most már egyre kevésbé, kicsit devalválódott a szememben a politika. Ez a munka olyan embereket kíván, akik képesek megalkudni, a kulisszák mögött játszani és ez nem az én világom.
– A zenészek képviselete más?
– A zenészek szakszervezetében még aktív vagyok, de nem annyira, mint a kezdetekben. Elértünk jó pár dolgot, foleg a társadalombiztosítás terén, de ezt elég kevés zenész tudja. Persze lehet, ezek átmeneti sikerek, mert egy új rendelet megváltoztathat mindent.
– Elkanyarodtunk a zenétol, de talán ideje, hogy visszatérjünk rá.
– Igen, ezt a politikai részt, ha lehet ne vigyük túlzásba.
– Mennyire érzi magányos eloadónak magát?
– Szerencsére, amikor kiállok a színpadra az csak jéghegy csúcsa. Ami mögötte van az mind csapatmunka. A lemezeket csak a barátaim, kollégáim segítségével tudom megcsinálni.
– Arra soha nem gondolt, hogy szöveget, zenét is írjon egyszerre?
– Soha. Zenekarban kezdtem a munkát, és a mai napig nem kívánja egyetlen porcikám sem, hogy egyedül írjak szöveget és zenét.

•	Nyomtatóbarát változat