Zorán 50
Elmúltak az édes évek. De azért lesz egy utolsó koncert. Húsz év után most újra feláll a legendás Metró. Búcsúbuli, nem születésnapi. Csak éppen egy új gitárt kell venni hozzá, mert a régi már elkelt.

Illett megkérdezni, hogy beszélne-e közeledő születésnapjáról. Hiszen mostanában sok szó esett, és neki is sokat kellett emlékeznie a fiatal évekre, mégpedig az alkalomból, hogy valamitől búcsúznak a nyilvánosság előtt. Egy sikeres korszaktól, egy népszerű zenekartól. Késői búcsú ez, amelynek 1972-ben kellett volna megtörténnie. S csupán a véletlen hozta úgy, hogy az egyszeri alkalomra újból összeálló Metró együttes koncertjét mindössze néhány nap választja el attól az ünneptől, amikor Zorán Sztevanovity ötvenedik születésnapját köszöntik.

– Szóval beszélhetünk az ötvenedikről?
– Nem akarom eltitkolni, de ügyet sem akarok belőle csinálni. Egyszerűen nem érdekel a téma. De nagyon nem szeretném, ha valaki azt hinné, hogy a Metró-koncert születésnapi buli, amelyet azért rendezünk, hogy Zoránt ünnepeljék.
– Tehát véletlen, hogy mindkét jeles nap márciusban lesz?
– Teljesen véletlen. A születésnapom március 4-én lesz, a koncert március 21-én. Akkor tud összejönni a társaság.
– Nem ünneplik együtt a születésnapot sem?
– Március 2-től már naponta próbálunk. Nem tudom, hogy lesz-e kedvünk ünnepelni. Meg a csuda tudja, hogy érdemes-e az ötvenedik születésnapot nagy csinnadrattával köszönteni. Jobb azon csak úgy átsiklani, és csinálni tovább a dolgunkat. Nem szabad emlékezgetni, hadd emlékezzen a közönség. Az a szép, amikor az újabb generációk tagjai tanulják meg a dalainkat.
– Erre ez a koncert kitűnő alkalmat adhat, hiszen a régen volt melódiák felkerülhetnek a slágerlistákra. Lehet, hogy most népszerű lesz olyan nóta is, amelyre annak idején nem figyeltek fel?
– Ezt a közönség dönti el. Mindenesetre a valamikor népszerű dalok most újból felhangzanak. Aki elfeledte, annak ismét eszébe juthat. De hogy tovább dalolják-e, azt előre nem lehet megjósolni.
– Nem volt vita, amikor a műsort összeállították?
– Két dalban azonnal megegyeztünk. A koncertet nyitó, nosztalgiázó nótában. Dusán huszonévesen írta meg a búcsúdalunkat, mintha tudta volna, hogy egyszer ezzel nézünk vissza: „ Édes évek hol vagytok ma már..." Az utolsó dal pedig a Kócos kis ördögök lesz. Aztán végleg lelép a színről a Metró. Élt tizenegy évet. 1972-ben eltűnt. De igazuk volt azoknak, akik kérték, követelték a búcsúkoncertet, tartozunk azoknak, akik szerettek minket.
– És soha többé nem hallhatják majd dalaikat?
– Ötlemezes albumot adunk ki a koncert után. Két nagylemezen azok a dalok lesznek, amelyeket a Metró annak idején megjelentetett, egy korong kislemezeink számait gyűjti össze, és kettőn a búcsúest felvétele lesz majd.
– Ha nem is érdekli a születésnap, mégis árulja el, hogy milyen ajándékot szeretne?
– Amit most gyorsan, magamnak kell megszereznem. A koncertre kell vennem egy elektromos gitárt. Most sajnálom igazán, hogy eladtam az utolsót, amikor elkezdtem szólóénekesi pályámat és megvásároltam az akusztikus gitárt.

•	Nyomtatóbarát változat