Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Ceglédi Hírlap
1992. február 19. szerda

Még egyszer ilyen ötven évet...

A napokban a Kossuth Művelődési Központ színháztermében rendezték meg Zorán remek hangulatú koncertjét. Először néhány korábbi kompozíció hangzott el. Majd az új album megrendítő lírai dala, a Volt egy tánc és A szerelemnek múlnia kell hozta lázba a közönséget. Ráadásként felcsendült az örökzöld Apám hitte. A népszerű Liszt-díjas művész szívesen adott interjút lapunknak.

– Az élet dolgai című lemezed telitalálat. A szerelemnek múlnia kell az év dala lett. Állítólag a sikert nem lehet megtervezni. A példád ezt némiképp cáfolja.

– Úgy nem lehet megtervezni ahogy egy házat vagy valami kézzel megfogható alkotást, amelynek az ember elképzeli a formáját, anyagát, és ha van fogalma arról mi számít jónak, szépnek, nagyjából azért sejtheti, milyen sikere lesz. Nálunk ez nem így történik. Legalább fél év telik el a stúdiómunkák és a lemez megjelenése között. Amikor egy-egy dal születik, a pillanatnyi lelkiállapot, az akkori légkör motiválja azt, s a megjelenéskor már sok minden megváltozhat. Emiatt nehéz tervezni. Ki tudja, hogy hónapok múlva az embereknek mi tetszik majd. S amiről azt hittük, hogy kedvezően fogadják, nem tévedünk-e. Az is igaz, hogy nemigen működik bennünk egy afféle tudatosság, ami a tervezéshez elengedhetetlenül szükséges lenne. Valahogy mindig azt csináljuk, amit az ízlésünk szerint a legjobbnak érzünk. És közben persze számítunk arra, hogy másoknak is örömet szerzünk vele.

– A korábbiakban a sanzonbizottság elbírálta a dalokat, majd a hanglemezgyár kiadta azokat. Manapság egy új album elképzelhetetlen – akár a régi századok művészete – mecénás nélkül. A lemezed is így jelent meg. Nem éreztél-e egyfajta kiszolgáltatottságot, lekötelezettséget?

– Eleinte akadtak afféle kételyeim, hogy az addigi nagy szabadságunk egy kicsit csorbul. Most már másként vélekedem. Neményi Béla – s a mögötte levő BMW (ami gazdasági erőt jelent) –, az egykori kolléga, tisztában van az érzékeny pontokkal. Ezért vele mindent remekül meg lehet beszélni. Amióta együtt dolgozunk, soha nem kívánt tőlem semmit, ami sértette volna az önérzetemet. Viszont megvéd a százszázalékos piaci kiszolgáltatottságtól. Nem kell erre gondolva bármit is tenni. Nem diktál feltételeket. A turné, ami a múlt év végén heteken át zajlott – s májusban folytatódik –, nélküle meg sem valósulhatott volna. Öt zenészt, három vokalista lányt szerződtettünk, gyönyörű volt a világítás; a legjobb világítóberendezést vettük bérbe. Hál’ istennek végig telt ház előtt játszottunk. Ám az aránylag magas jegyárak sem fedezték volna a költségeket. A különbözetet a szponzor állta (állja), cserébe a színpadon láthatók a jelvényei. Ez a kapcsolat gyümölcsöző mindkét félnek.

– Márciusban fontos eseményre készültök. A Metró együttes összejön egy koncertre. Az önálló pályád töretlen. Vajon megéri-e egyetlen estéért ilyen hihetetlenül sokat dolgozni?

– Főleg bennem merült fel ez a kérdés. A pillanatnyi elfoglaltságom miatt nem igazán volt szükségem rá, hogy egy ekkora munkába vágjak bele. Amit most csinálok, azzal is éppen elég bajom van. Végül is itt sok érzelmi szempont dominált. Tény és való, a többiek nagyon akarták, hogy legyen egy koncert. Beláttam, ez a banda nem búcsúzott el annak idején. Igaz, a Metró klubban tartottunk egy záróbulit. Mondván, ez az utolsó. De ez olyan volt, mint a többi.

Húsz év telt el azóta, hogy abbahagytuk. A kerek évszám is apropója lett ennek a koncertnek. Felnőtt egy generáció, amelyik esetleg a szüleitől sokat hallhatott az együttesről. De különösebb fogalma aligha lehetett a zenekarról. Ezért a szlogenünk – amivel ezt az egészet elindítottuk – úgy szól: jöjjön el mindenki, és hozza el a gyerekeit is. Szeretnénk, ha sikerülne egy kicsit visszaadni a régi hangulatból.

Életforma volt a zenekarok koncertjeire, a klubokba eljárni; hallgatni azt az új zenét, ami a frissességet, a fiatalságot árasztotta. Amennyiben a koncerten ez az életérzés a levegőben vibrálna, akkor már megérte. Természetesen rettenetesen keményen készülünk hetek óta. Márciusban Brunner Győzővel és Schöck Ottóval – akik külföldön élnek – elkezdődnek az összpróbák, amelyek az előadás napjáig tartanak. Reméljük, hogy zsúfolt ház előtt játszunk. A hangszerelést nem változtatjuk meg. Ám a hangzást gazdagabbá tesszük. Lesznek vendégmuzsikusok is. A világon mindenütt közreműködnek sessionzenészek – fúvósok, vokalisták – az összes régi banda koncertjén. Ez így van rendjén, mert ma a fülünk mást igényel.

– Néhány nap múlva lesz a születésnapod. Isten éltessen sokáig...

– ...köszönöm szépen.

– Mit kívánsz magadnak?

– Még egyszer ilyen ötven évet.

Fehér Ferenc

Nyomtatóbarát változat