Nem tudom, van-e még az országban olyan ember, akit mindenki az utónevén ismer, s így is szólít. Zorán neve immáron nemzedékek emlékezetébe ívódott bele dalai révén. Úgy is mint a hazai beatmozgalmat megteremtő és felvirágoztató három nagy hírű zenekar egyikének, a Metrónak a vezéregyénisége, s úgy is mint szólóénekes, előadóművész, akinek ismerjük, dúdoljuk és fütyörésszük is népszerű számait, például a Vasárnap délután, az Apám hitte, a Ne várd a májust, az Így is jó, a Valahol mélyen a szívemben címűeket...
Országjáró koncertkörút végállomása volt a közel 1800 néző, azaz teljesen zsúfolt ház előtt megtartott élő lemezbemutató a Budapest Kongresszusi Központban november 14-én, szombaton. Az est fő részét Zorán új nagylemezéről, a Szép holnap címűről megszólaltatott dalok alkották, de természetesen helyet kaptak a műsorban a régi sikerek, kedvenc slágerek is.
Éppen tíz ével ezelőtt váltott stílust Zorán, s vállalkozott arra az akkor még merész ötletre, hogy ne együttessel próbáljon szerencsét, hanem a saját egyéniségére, jellegzetes hangjára, kiváló orgánumára alapozva, egy szál akusztikus gitárral a kezében kiálljon a színpadra, a közönség elé, s sajátos hangulatú dalait önálló nagylemezeken is közreadja. Az első 1977-ben jelent meg, az ötödik pedig az idén nyáron. (Nemrégiben napvilágot látott egy gyűjteményes album is, a „Metrós” időszak slágereinek feldolgozásával.) az igényes, fülbemászó dallamvilághoz gyökeresen új, tartalmas, költői és politizáló szövegek járultak (Sztevanovity Dusánt illeti érte a dicséret); s ezeket tovább „fűszerezte” a kiváló, zenei humort sem nélkülöző hangszerelés. Zoránnak sikerült önálló arculatot kialakítania magának. Számíthat törzsközönségére, rajongói táborára, akik szíves-örömest fölteszik a lemezeket a korongra, mert ezek a dalok dacolnak a divathullámokkal, kifejezik mindennapjainkat, valamennyiünk közös érzés- és érzelemvilágából táplálkoznak. Az alkotás nem egyéb, mint álmaink és erőink túláradó teljessége. Zorán tudja, egyedül ezekben a dalokban – amelyeket teljesen önmagára alakított – adhat formát ábrándjainak, s egyedül az alkotás révén válhat cselekvővé és mindent tudó szemlélővé egyszerre.
A műsorban vendégként fellépő Sárközi Gergely, miközben két saját flamenco szerzeményét pengette szemkápráztató tempóval a húrokon, sajátos hanghatással, ritmikus önkísérettel vezetve a dallamot, mindenkit elbűvölt bravúros technikájával. Az est másik vendége Koncz Zsuzsa volt, aki nemcsak néhány felejthetetlen régi dalt szólaltatott meg, hanem jövőre megjelenő nagylemezéről is bemutatott egy szerzeményt, igazolva: hangja ma is csodálatos, kár, hogy mostanában oly keveset hallani. A Zorán-lemezekről és koncertekről elmaradhatatlan Presser Gábor (aki a jól ismert dalok többségének komponistája is) lezser, ugyanakkor fantáziadús billentyűjátékával gazdagította a műsor legvégét. Hangszeres „párbeszédük” Zoránnal (gitár és szintetizátor felelgetése) bámulatot ébreszt összeszokott zenei gondolkodásuk mélységei iránt: örömest hallgattuk volna még közös játékukat tovább is.
Az új nagylemez zenei anyagának tolmácsolása során teljes egészében kibontakozott Zorán egyénisége. Ő volt a figyelem középpontjában, a fénycsóvában, rá voltak kíváncsiak az egybegyűltek. S ő meghálálta ezt. Kellemes hangulatú, szórakoztató, emlékezetesen szép programot nyújtott az ötfős, alkalmi kísérőzenekarral.
Eggyel több közös élmény, amely Sztevanovity Zorán nevéhez fűződik, valahol mélyen, a szívünkben.

•	Nyomtatóbarát változat