„A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel” – írta Sztevanovity Dusán az Ünnep című számában. És kedd este ünnepre készülődött a Vígszínház közönsége. Zorán adott koncertet barátai társaságában. Ennek apropója Az élet dolgai című album bearanyozódása volt.
A lemezbemutató előtt az énekes időutazásra invitálta a nézőket. A közel tizenöt éve megjelent első szólólemez oldalairól napjainkig tallózott a nóták között, s öröm volt a felismerés, hogy a számok azóta is szépek, a szövegek ma is üzennek: „megmutatják, mi lakik mélyen a szívünkben.”
A közönség elegáns, illedelmes, tapsol. Ám a hangulat gyorsan oldódik. Egyre többen hujognak, bravóznak, Gerendás Péter szintigitár-produkciója ovációt vált ki. Aztán a színpadra lép Presser Gábor és Dusán, akik félszegnek tűnnek a tapsviharban. Pedig hozzászokhattak.
Az Apám hitte első sorait hangzavar követi. Érezzük, e gondolatok akár sajátjaink... még akkor is, ha Bródy János megírta, hogy ne várjuk a májust.
Itt nem sikongat senki, nem küld mosolycsekket a színpadról, azt azért látjuk, hogy Zorán a Szép holnapot lányának címezi. Nekünk is elkelne.
A koncert után fogadás. Fiatal zenészt nem látok. Viszont az egyik sarokban Kóbor János és Benkő László beszélget. Odébb Frenreisz Károly anekdotázik. Jelen van Vitray Tamás is felesége társaságában, és Neményi Béla, a főszponzor. Rádiósok, tévések, pénzemberek. Úgy tűnik, mindenki elégedett. Végre egy olyan fogadás, ahol nem kényszeredetten kell gratulálni.

•	Nyomtatóbarát változat