Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Mai Nap
1997. április 21. hétfő

Zorán vallomása

Koncert a feleség emlékére • Az élet dolgai • Szeretet és hit kell hozzá

A családi tragédia óta jókora idő telt el. Magára maradt, de nem egyedül. A fivér átölelte, a gyerek ránézett és megkérdezte: – Apa, fel tudsz nevelni? – Megpróbálom – így az énekes. A lélek szorítása azóta sem szűnt meg, őt nem lehet feledni. A szenvedésnél erősebb a hit, elérkezett a pillanat, amikor magányosan leült a szobában, elrendezte dolgait.

Menni kell tovább apáink útján, megtalálni ott fenn egy igaz országot. Magárhoz tért, mozgósította lelki és fizikai tartalékait. A turné előtt még gyötrődött: sikerül-e majd? Segítettek a barátok, ismerősök, idegenek. Személyes dolgairól ritkán szól az énekes. Ezen a különleges, sokunknak öntisztulást hozó estén megtette. Akár magánügy is lehetne, de ha valakit annyian és annyira szeretnek, mint őt, őszintének kell lenni. A szombat estét vallomással kezdte Zorán a műfaj szentélyében, a Budapest Sportcsarnokban: A koncertet felesége emlékére ajánlotta.

Az élet dolgai. Találóbb nyitószámot nem is találhatott volna. Mindannyian megértettük, ugyanarra gondoltunk. Majd az önfelismerés: A szerelemnek múlnia kell. Zorán Sztevanovity a magyar pop különleges személyisége, akit a kezdet kezdetén nem igazán ismertünk fel. A Metró-korszak idején azt hittük, ő is csupán egy a sok lázadó közül. Generációk óhaját énekli el, beatkörítésben. Már akkor is feltűnt a visszafogottság, az olykor irodalmi stílus. Ma már pontosan tudjuk, önálló útra kellett lépnie. Szerencsére megtette. A testvéri jó barát, Presser Pici az első pillanattól kitart mellette, Dusán pedig olyan szövegeket önt versekbe, amelyek mára sokunk hitvallása.

Akik ismerik Zoránt, tudják, kivételes képességű ember. Nemcsak a zene érdeki, hanem az elektronika, a csillagászat, asztalosmunka is. Műveltsége átlag feletti. A politika sem hagyja hidegen. Ráadásul rendkívül szorgalmas. Gyakori a turnék során, hogy leül szobájában, gitárját pengeti. Maximalista, elsősorban önmagával szemben.

1997 tavasza az ő esetében a köztes állapotot jelenti, valójában meglepetéskoncertet adott. A zenészéletben ez azt jelenti, noha új albuma nem készült, s csak ősszel vonul stúdióba, mégis színpadra lépett, s megmérettette önmagát. Programját úgy állította össze, hogy senkinek se okozzon csalódást. Műsorba kerültek a legendás dalok és ősrégi kompozíciók, amelyek mintegy felét áthangszerelték, a mába ültették át.

Mondani sem kell, a Zorán-hívők egybegyűltek a hívó szóra, az énekest telt ház fogadta. Ünnepi, együttérző hangulat. A klasszikus menedzser, Bakacsi Béla az estéhez illően öltözött, úri elegancia, napbarnított arc, fürkésző tekintet, a mindig mindenütt ott lenni, a helyzetet azonnal megoldani lelki állapotban. A bemelegítő dalok után visszafogott pillanatok következtek, a Flamenco-gitáros Sárközy Gergely elfogadta a meghívást, parádés önálló teljesítménye után megérdemelt vastapsot kapott. A színházi hangulatot nem zavarta meg a tízezres publikum, érvényesült kivételes technikája. Gyors váltás, rögtön James következett. Karácsony János gitáros-énekes jól ismert popfigura.

– Zorán – mondja – húsz éve önálló pályára lépve, bemutatkozó lemezét velünk, az LGT-vel készítette. Azóta is sűrűn találkozunk.

Ennek némileg ellent mond a dal, amelyet elénekel: Nem tehettem róla. Majd közelmúltban megjelent lemezéről adta elő: Ringass, ringass még A zenész boldog ember benyomását keltette, feleség, két leánygyermek, szentendrei otthon. Azt viszont jósolni sem volt hajlandó, hogy lesz-e még valaha LGT-koncert vagy sem. E témakörben bármi előfordulhat.

A nézők lankadatlan lelkesedéssel figyelték Zoránt: Hadd legyen, Üzenet, Kiáltás, Nem kell mindig. Kicsit váratlanul toppant be Presser Gábor, frenetikus köszöntés fogadta. – Jó estét mindenkinek. Eddig is hallgattam a koncertet a színpad szélén, mellett, alatt – tréfálkozott. Összecsapta a tenyerét néhány zenésztársával, leült hangszeréhez. Te majd kézenfogsz... – kezdte. Ezután James-szel és Zoránnal együtt jelentették dallamos formában: Ugye, mi jó barátok vagyunk. A betét végén még egy tuti siker: Valaki mondja meg.

Papp Gyula billentyűs ugyancsak megszokott előadó a Zorán-koncerteken.

– Ha ő hív, mindig szabaddá teszem magam, azonnal jövök. Szeretem azt, amit képvisel, a telt házas előadások láttán úgy tapasztalom, hogy mindezzel a közönség is így van.

A főszereplő beváltotta ígéretét, a dalok újképpen való megszólalása jelezte, más időket élünk. Újabb balladák következtek: Ha másképp szeretnél, Nem haragszom rád, Gyere velem, Boldog idő. Nem véletlenül adott lehetőséget arra is, hogy röviden a szponzorokról szóljon. Egyszerűen mecénásoknak hívja őket. A művész egy-egy találó mondat erejéig visszatért a nézők között helyet foglaló Dusánhoz. Noha testvérek között nem lenne rá szükség, mégis őszintén megköszönte az alkotó együttműködését. Lantos Zoltán hegedűművész következett, négy évig élt Indiában, tehetségét érvényesítette a popban is.

A koncert kezdete óta közel három óra telt már el, de nem fáradtunk. A végére maradtak a legsikeresebb dalok: Ahogy volt, úgy volt, Kell ott fenn egy ország, M kéne még, Egészen egyszerű dal. S az eredeti közreműködővel, Babos Gyulával a húsz évvel ezelőtti lemezről: Apám hitte. Minden közreműködő színpadon állt, plusz egy fő: Somló Tamás. Ha már éppen arra járt, beugrott a produkcióba. Így már hetvenöt százalékos az LGT jelenléte, csak a dobos Solti János hiányzott.

Az este véget ért, elindultunk hazafelé, az éjszakába, ki-ki a maga vagy éppen Zorán útján. A közönség szeretete végigkísérte ezen az estén a vallomást tévő Zoránt. Megtisztult előttünk, hittel erősödtünk. Köszönjük, művész úr.

Riskó Géza

Nyomtatóbarát változat