– Milyen ez a szerelem? Csöndes, idilli vagy...
– Szenvedélyes... Számomra a számítógép és a programozás szenvedély. Eredetileg műszaki pályára készültem, villamosmérnöknek tanultam, de a zene vonzása erősebbnek bizonyult. De nem lettem hűtlen az elektronikához sem, hobbi, kikapcsolódás, szellemi kaland a számomra a mai napig. Az együttesben még a kezdet kezdetén magunk fabrikáltuk az erősítőket, rádióamatőrködtem is jó ideig, s amint tehettem, vásároltam magamnak személyi számítógépet is.
– Milyet?
– Commodore 64-et, azt hiszem ez az a gép, ami nekem tökéletesen megfelel. Mindent tud, amire szükségem van, s a kezelése sem túl bonyolult. Bár nekem viszonylag sokáig tartott, amíg meghódítottam, de ez azért van, mert talán túlságosan is alapos vagyok. Számomra az nem elég, ha egy szerkezetet használni tudok, értenem kell azt is, hogyan, mitől működik. Így voltam a komputerrel is. természetesen játszottam is a géppel, de ezt hamar meguntam. Izgalmasabb volt számomra a legegyszerűbb játék vagy programocska, ha én készítettem. Ma már elmondhatom, hogy az elméleti részét jól értem, bár lehet, hogy ez nem is előny. Talán azok a gyerekek, akik csak úgy leülnek a gépek elé, és előzetes ismeretek nélkül vágnak bele, többet tudnak kihozni magukból és a gépből egyaránt, mint én, akit köt a tudás béklyója. Az én fantáziám már nem csapong olyan szabadon.
– Mégis mire használja a számítógépet?
– Lehet, hogy csalódni fog, de nem a munkámban. Nem használok zeneszerkesztő programokat. Dusán sem evvel írja a szövegeit. Az a véleményem, hogy embernek ember komponálta zenére van szüksége, erre nekem nem jó a számítógép. A szöveg is lassan, aprólékosan készül, sokat javítgatunk, ehhez még az írógép is gyors. Csináltunk ugyan egyszer egy programot a zenészek fellépéseinek nyilvántartására, amolyan színészegyeztetőhöz hasonlót. Az, hogy nem működött sokáig, nem a gép miatt volt, inkább az emberek miatt. Ma leginkább modellezek vele, azt, amit soha nem tudnék elkészíteni fából vagy fémből, vagy egyéb anyagból, azt megjelenítem a képernyőn. Azt hiszem mindenkiben van ilyesmi: építeni valamit, ha nem is az örökmozgót... S műhely sem kell hozzá.
– Mi a véleménye a számítástechnika népszerűsítésének ügyéről?
– Örülök, hogy kezd közelebb kerülni a számítógép a hétköznapi emberhez, nincs már annyira „elefántcsonttoronyba" zárva. Nagy drukkere vagyok ennek az ügynek, az a véleményem, hogy még van egy kis sanszunk, hogy felzárkózzunk. Szerintem ez a könyvnyomtatáshoz hasonló horderejű forradalom. Az elidegenedéstől pedig nem kell félni, az még nagyon messze van, s különben is rajtunk múlik...

•	Nyomtatóbarát változat