Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Néplap – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Napilap
1991. november 26. kedd

Ha véget érne a történelem

Egy este Zoránnal

Lehet tiszteletlenség, de lehet a népszerűség, a szeretet csalhatatlan jele is az, ha egy ország csak úgy a keresztnevén emleget valakit. Zoránt immár évtizedek óta szereti a közönség, rajonganak érte a fiatalok s az idősebbek egyaránt. Ez utóbbi igazolta szolnoki koncertje is, amelyen tizenévesektől egészen a nyugdíjaskorúakig ültek be a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermébe, a székekre, a lépcsőkre, kinek hol jutott hely. Hiszen az érdeklődés sokkal nagyobb volt, mint a terem befogadóképessége.

Zorán sikerének talán az az egyik titka, hogy stílusa, egyénisége egyszeri, utánozhatatlan s megismételhetetlen. Pályáján kívül maradt a különböző divatáramlatokon, könnyűzenei irányzatokon. S amikor csirkéket téptek szét a „dühös fiatalok" a különböző őrjöngő koncerteken, Zorán akkor is kulturáltan, a csak rá jellemző stílusban többek között arról énekelt, hogy hisz egy-két szép dologban..., az ezredfordulóban. S énekelt a szerelemről, az emberi tartásról, a kisemberről, hangulatokról, a gyökerekről, a tengerről, a szülőföldről, ahol senki sem ismeri, de érti a szót. Ha valaki nem tudná, Jugoszláviáról van szó.


– Mikor járt legutóbb otthon? – kérdeztem két akkord között az előadás előtti „bemelegítésen".

– Tavaly nyáron.

– Hogyan éli meg a napi mint nap érkező szomorú híreket?

– Nagyon rosszul. Tragikus az egész. A dolog rendkívül bonyolult politikai részről most nincs elég idő beszélgetni. Én mindenesetre nagyon aggódom az emberekért, az országért. A világháború óta nem volt ennyi félelem, rettegés, tragédia Jugoszláviában, mint most.

– Hol is van pontosan az az otthon? S megvan-e még?

– Fontos ez? Egyébként Belgrádban születtem. Úgy gondolom, nem az a lényeg, hogy ki hova született, hanem az, hogy hogyan gondolkodik, hogyan nézi a világot. Én hiszek abban, hogy a rossz és a jó harcában előbb-utóbb a jó győzedelmeskedik, s lesznek, akik tenni is tudnak ezért. Nemrégiben olvastam egy tanulmányt, amelyben arról van szó, hogy egyszer talán véget ér a történelem. Nem lesznek háborúk, az emberek békességben élnek. A történész egyszerűen csak azt tudja majd leírni, hogy ekkor és ekkor volt az utolsó háború, mikor volt utoljára népvándorlás, menekülés stb. Tudom persze, hogy ez utópia, de erre kell, hogy tartson a világ.

Kicsit erről is szólt Zorán új koncertje, amellyel hat hete járja az országot, s utolsó állomása volt Szolnokon. A hat hét egy valóságos diadalmenet volt, fergeteges siker minden fellépésen. Nem csoda, hiszen a repertoáron az utóbbi tizennégy év – amióta megjelent az első önálló lemeze – jól ismert dalai csendülnek fel, az új lemez, Az élet dolgai hasonlóképpen sikeresnek ígérkező számai mellett. Zorán, mint immár több mint két évtizede, sokunk örömére változatlanul ereje teljében, fénykorában van. De vajon meddig lehet ezt a tempót bírni? Ő azt mondja, mindaddig, amíg vannak olyanok, akiknek tetszik, amit csinál. S persze attól is függ, hogy milyen lesz az új adótörvény, s lesznek-e mecénások. A mostani koncertkörútja például a Neményi Rt, a BMW, valamint a Trendex Kft. segítségével valósulhatott csak meg.

Tál Gizella

Nyomtatóbarát változat