Új LGT-lemez, régen várt nóták, váratlan megjelenés. Presser Gáborék ismerik a siker titkát, így aztán, mint oly sokszor, most is Sztevanovity Dusánt kérték fel a dalszövegek megírására.

– Amikor megkerestem, azt kérdezte: „biztos, hogy rám kíváncsi?" Szeret háttérben maradni?
– A zenészéveket leszámítva, amikor nem lehetett a színfalak mögött gitározni, én nem a frontvonalat választottam. Az az előadók helye. A szerző dolga, hogy megírják, vagy hangszereljék a művet, aztán hagyják az előadót, hogy vigye sikerre, ha bírja.
– Ha a dalainak szövegét figyeljük, akkor feltűnően visszatér néhány motívum, mint például a padlás, az antenna, vagy a vitorlák. Lehet, hogy ezek valamilyen felfelé törekvést jelentenek?
– Amikor nemrég elkészült az LGT 424-es mozdonyoperája, aztán Zorán „1997„ című albuma is, valóban azon kaptam rajta magam, hogy szárnyakat ragasztottam mindenhová, mert nem elég a repülő mozdony, de Zorán lemezének is a „Szállj fel újra” című dalt választottuk a készülők kliphez. Nem volt ebben semmi tudatos. Talán a zene súgta, talán valami más.
– Volt valamilyen meghatározó repülős élménye?
– Hacsak az nem, hogy gyerekkoromban pilóta akartam lenni, és ez nem sikerült. Nem tudom, de tény, hogy a dolgozószobám is a padláson van.
– A gyakorlati életben is inkább az ösztönei irányítják?
– Nem vagyok igazán céltudatos. Nem vagyok biztos abban, hogy amit az adott dologról gondolok, annak egy másik változata nem lehet épp úgy igaz. Inkább hagyom, hogy kiderüljön, melyik a jobb megoldás.
– Ha kudarc éri, akkor is csak várja, hogy majd megoldódnak a dolgok?
– Nem. Ha van egy feladatom, azt a lehető legjobban akarom megcsinálni. Lehet, hogy egy kicsit belehalok, de ez teljesen normális. de ha menet közben úgy érzem, hogy az ötlet nem jó, akkor eldobom.
– A barátság milyen szerepet játszik az életében?
– A baráti és a munkatársi köröm mindig összemosódott. Amikor zenész voltam, eléggé egyedül éreztem magam. Aztán tévés koromban, tíz évig, a barátság nagyon fontos volt nekem. A műsorkészítés társasjáték. A szerző viszont kicsit magányos ember. A munka határozza meg az életemet. Az utóbbi években a barátság háttérbe szorult, inkább a család vette át ezt a szerepet.
– Mérnöknek készült, muzsikus lett, szövegíró, dramaturg, szerkesztő-rendező, forgatókönyvíró. Most milyen korszakát éli?
– A két új lemez tanúsága szerint szerzői koromat. De alkalmazkodva az új világhoz, van egy cégünk is, így aztán egész nap hajtok, hogy este végre nyugodtan nekiülhessek dolgozni. Sok felkérésre így is nemet kell mondanom.
– Gondolom testvérének, Zoránnak, sohase mondott nemet. Mindig felhőtlen volt a kapcsolatuk?
– Szerintem nincs tökéletes testvéri kapcsolat. A miénk sem volt mindig az, gyerekkorunkban verekedtünk is. Zorán három évvel idősebb nálam, és ez akkor sokat számított. Szerencsénk volt, hogy a közös munkában lettünk sikeresek. Ez nagyon erős kapocs.
– Mit szeretne még megvalósítani?
– Szeretnék két félkész darabot befejezni. Kevesen tudnak róluk, holott már 1990-ben léteztek. Aztán jött az új világ, és azóta Presser is, én is csak futunk és hajtunk. Most ez van. Nehezen szokom meg, hogy a régi értékek elvesznek, és új értékrendek születnek. Mindig azt tartottam magamról, hogy liberális szemléletű vagyok, és alig vártam, hogy kinyíljanak a kapuk. Most akkorára nyíltak, hogy a szabadság mellett csak özönlik be a törmelék meg a szemét. De ha jól emlékszem a tanultakra, az árvizek után rendszerint termékeny évek jönnek. Addig is felveszem a tempót és evezek. Esetleg néha megpróbálok felrepülni egy kicsit.

•	Nyomtatóbarát változat