BARÁTI INVITÁLÁSRA, az írás szándéka nélkül kísértem el két élvonalbeli előadóművészt a közeli bányászvárosban tartott koncertjükre. Nem az első eset, hogy alkalmam volt hasonló fellépést szinte részvevőként megnézni, végighallgatni. Tapasztalataim vegyesek, ezúttal azonban olyan kedvező benyomásokkal bővültek, hogy érdemes visszatérni néhány részletre...
Indulás délután 3 órakor a Sport-szállótól. Mindenki pontos, egyrészt a késés pénzbüntetéssel jár, másrészt a pontosság közös érdek. Beülünk Zorán autójába, a többiek egy másik kocsival mennek, a technikusok pedig már délelőtt óta a helyszínen, a Körcsarnokban készítik elő az óriási elektromos apparátust. (Rajtuk rendkívül sok múlik, egy hibás csatlakoztatás, némi sötétség vagy kényszerszünet, és jön a fütty, a botrány, oda a várt siker. Arról nem is beszélve, hogy százezres érték mehet veszendőbe.) Az út nem sokáig tart, alig beszélünk, mindenesetre érződik némi drukk a mégoly rutinos főszereplőkön is. Kiderül, hogy a mai tulajdonképpen egy betegség miatt elmaradt koncert pótlása, és kérdés, hogy jön be a közönség, befűtenek-e a teremben? (Legutóbb Szolnokon majd beléjük fagyott a hang.)
Megérkezünk, általános fellélegzés. A vendéglátók oldaláról a megkönnyebbülés és az öröm sóhaja, részünkről, mert melegek az öltözők, és a terem hőmérséklete is tűrhető.
KEZDÉS. A Beton áll a rögtönzött színpadon, az 1972-es Ki mit tud? harmadik helyezett zenekara. Ezzel együtt viszonylag meglepő, hogy nagyágyúkkal turnéznak együtt. De csak addig, amíg meg nem szólal a zene. Három gitár, dob, zongora a felállás, de sokoldalúak, előkerül a hegedű, szaxofon, fuvola és mindegyikük énekel. Nem csupán nagyon pontos, korrekt kísérőegyüttes, hanem önállóan is, profi módon megállják a helyüket. Terveik persze nekik is vannak, másképp és még jobban szeretnének játszani – mondja Kairáth György zenekarvezető.
ZORÁN adja a koncert első részét, fehér ingben, kék farmerban és mellényben. Felül a kis bárszékére, nyakában a legendás Fender-gitár, minden hókuszpókusz nélkül énekelni kezd. Számai vadonatúj nagylemezéről valók, de legtöbb máris sláger, és amennyire különböznek egymástól, ő a hangjával, egyéniségével összefogja mindet.
Rövid idő alatt három szereplését láttam, teljesen más összetételű közönség előtt, mindig elsöprő volt a hatás. És mindannyiszor más dalai fogtak meg jobban. Most például a balladaszerű Kiáltás és a country stílusú Menj el. Úgy vélem, ő már a régi Metróban is nagy volt, ám napjainkra – anélkül, hogy különösebben megváltozott volna – kiforrott művésszé vált. Ezt a szünetben meg is mondom neki, mire azt válaszolja, de nem halálkomolyan: – Elég későn, igaz?
KONCZ ZSUZSA következik, hölgyeim és uraim – jelenti be, de ezt már mindenki tudja, ismét kitör a taps. Jön a beat „nagyasszonya", fekete nadrágban és blúzban, a derékig érő gyönyörű hajánál csak a hangja szebb. Együtt indult Zoránnal, de máig megmaradt ő is kedvencnek. Még jól emlékszem, amikor rövid hajú, tinédzser rock-csillagként a Sportcsarnokban énekelt. És most? Százezerszám fogynak a lemezei, megjelent a tizedik nagylemeze is, világhírű költők verseit dalolja, és tavasszal Liszt Ferenc-díjat kapott, a tinirajongás mellé a hivatalos elismerést, amire eddig példa nem volt. De itt, most csakis ennek a másfélezer tatabányai fiatalnak-felnőttnek énekelnek Micimackóról, neki tapsolnak, szeretik és ő érzi ezt. Legújabb slágerének címe: Nem kérek áldást. Nem is kell kérnie.
Az „aranylány„ kicsit fáradtan jön az öltözőbe, a hangja fátyolos, mondja, megfázott a napokban, de olyan nincs, hogy ide ne jött volna el. Idén ez volt az utolsó közös fellépés, mindenki köszöni mindenkinek az együttműködést, látszik az őszinteség. Itt vita soha nem volt, se szakmai, sem anyagi, itt senki nem iszik, nem azért, mert vezet, vagy tilos, hanem mert nem tartják összeegyeztethetőnek a „célzóvizet” a hivatástudattal.
INDULUNK vissza Pestre. Holnap újra nap lesz, új fellépés, lemezfelvétel, külföldi vendégszereplés, új sikerekkel és kívánom, minél kevesebb gonddal. Ez a koncert tulajdonképpen nem volt rendhagyó. Mindnek ilyennek kellene lenni.

•	Nyomtatóbarát változat