Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Népszava
1991. augusztus 2. péntek

Zorán: Jól megy nekünk?

Ami nem megy, kell nekünk, s egyre többen rámegyünk – énekli fanyar-ironikusan Zorán új lemezén, a Jól megy nekünk című dalban. Ennél találóbb mottót nem is találhatnánk beszélgetésünkhöz, melynek témája örökzöld: a pénz. Konkrétabban az adórendszer tervezett átalakítása.

– Úgy érzem, egyre jobban szorul a hurok a nyakunk körül – kezdi Zorán, s a többes szám első személy azért is indokolt ezúttal, mivel ő a szabadfoglalkozású zenei előadóművészek érdekképviseleti szervezetének egyik vezetője. – A probléma lényege szerintünk az, hogy a pénzügyi kormányzat állandóan engedményekről és kedvezményekről beszél a mi esetünkben, miközben a 200 ezer forint évi jövedelemig 65 százalékos, afölött 40 százalékos nem adóköteles hányadot mi valós és jogos költségeink fedezetének tartjuk. Ha ezt megvonják tőlünk, akkor gyakorlatilag lehetetlen fenntartania műfajt.

– Tisztán adózási szempontból azonban indokoltnak tetszhet különféle jövedelmek egységes kezelése, a kedvezmények megszüntetése...

– Szívesen adóznánk mi is úgy, mint minden magyar állampolgár, a megkeresett jövedelem után, ha levonhatnánk mindazt a költséget az adóalapból, amely folyamatosan terhel bennünket. Ez azonban nálunk még nem megy, többek között azért nem, mert nincs olyan kifinomult, precíz, társadalmilag elfogadott számlázási rendszer, mint a fejlett országokban. A szabadfoglalkozású művész magánéletének elválaszthatatlan része a művészeti tevékenység, aminek komoly költségei vannak. De ma még nem lehet kimutatni, hogy a lakbér, a telefon- és a villanyszámla, a benzinköltség hányad része a munka költsége és hányad része a háztartás normális rezsije. Nem tudom levonni például ruháim, hangszereim, énektanárom, fodrászom költségét sem az adóköteles jövedelmemből, ami Nyugaton magától értetődő dolog. Az adóhivatal szempontjából azonban csak a produkcióm után kapott honorárium számít, amit az új tervezet szerint úgy adóztatnának meg, mintha ahhoz semmiféle rezsi nem tapadna. Ezt mi igazságtalannak tartjuk. Kíváncsi lennék rá, kiszámolta-e valaki, hogy mennyit nyerne ezzel az állam.

– Mi lenne akkor a jó megoldás?

– Mindaddig a mostani szisztémát lenne egyedül igazságos fenntartani, amíg nem lehet megoldani az összes tényleges költség számlás bizonyítását és leírását az adóalapból Ha mégis eltörlik a mostani rendszert, azt a zenészek nagy része egyszerűen nem fogja kibírni, mert a költségeit nem háríthatja át a közönségre, a fogyasztókra. Hiszen már így is a gázsik felső határán vagyunk, s a szabad alkuban nem feljebb, hanem általában lejjebb mennek a fellépési díjak, a fizetőképes kereslet drasztikus csökkenése miatt.

– Mégis, hogyan lehetne ezt a tervet megakadályozni?

– Nem sokat tehetünk. Ha ötszáz vagy ezer zenész kivonul az utcára, vagy ha nem ad koncertet, nem készít lemezt, klipet, akkor mi van? Régebben legalább tessék-lássék alapon megkérdezték a szakszervezetet a döntések előtt, de most egyáltalán nem törődnek velünk. Úgy érzem, tehetetlenek vagyunk, a nyilvánosság maradt az egyetlen és utolsó fegyverünk.

(faggyas)

Nyomtatóbarát változat