Ezerkilencszázhetvenegy áprilisában felbomlott a Metró együttes, amely Zorán vezetésével a hatvanas évek egyik sikercsapata volt. A következő sorokat akkor vetettem papírra. A cikk fiókban maradt. Azóta több mint húsz év telt el, és e dolgozat most ismét időszerű lett. A Metró együttes – egyetlen koncert erejéig – újból fellép a Budapest Sportcsarnokban, március 21-én este nyolc órakor.

1960 nyarán új együttes kezd játszani a Nyugati pályaudvar KISZ klubjában. Zenitnek hívják. Elektromos gitáron bizonyos Zorán Sztevanovity játszik, aki érettségi előtt áll. Szorgalmasan látogatja a próbákat Dusán nevű öccse is, aki ekkor 15 esztendős, és néha már fel is lép az együttessel. A zenekar tagjai mind fiatalok. A zongoránál Rudas András, a szaxofonos Elekes Zoltán, bőgőn, később elektromos bőgőn Maka Béla játszik, míg a dobnál Bálint István ül. Ebből az ős-zenekarból lesz a Metró együttes. 1961 tavaszán a vasutas fiatalok klubjából a földalattit építő Metró vállalathoz szerződik a zenekar. A mai ELTE klubhelyén, a hordó alakú pincehelyiségben hamarosan még nagyobb hírnévre tesznek szert. (A Beatles is a liverpooli Cavernből, egy pinceklubból indult a pályán.) A körülbelül 150 főt befogadó terem minden alkalommal zsúfolásig megtelik az újszerű elektromos gitárzenéért rajongó fiatalokkal, melyet a luxemburgi rádió népszerű adásai nyomán luxemburgi stílusnak neveznek. Ekkor még híre sincs a beatnek, a twist sem létezik. Van persze rock and roll, valamint léteznek gitárzenekarok, mint a Shadows, Johnny and the Hurricanes, Duanne Eddy vagy a Ventures. A Metró műsora is ezeknek a zenekaroknak nálunk lemezen nehezen beszerezhető repertoárjából áll.
A Belvárosban ekkor már játszik egy-két olyan zenekar, amelyek megpróbálkoztak az új stílussal. A Vízművek klubjában, szemben a Metróval játszik a Benkó együttes, az Alkotmány utcai technikumban pedig fellép az Illés. Zorán az első, akinek igazi „Framus" gitárja van, a többiek maguk fabrikálják, vagy egyszerűen pick-upot szerelnek egy egyszerű spanyol gitárra.
1961 őszén már ki kell osztani az első klubigazolványokat, mert az érkezési sorrendben való beengedés már lehetetlen, annyian jönnek a zenekart meghallgatni. A hétvégi estéken már Dusán is rendszeresen játszik, habár hivatalosan a szombat éjfélig tartó bulin mint kiskorú nem vehet részt. Ha a tanácstól ellenőrzés érkezik, bizony kellemetlen félórákat tölt a takarítószerszámok közt, a sufniban. (Ugyanígy járt George Harrison is, amikor először utazott a Beatles Hamburgba, s az ottani hatóságok mint kiskorút hazatoloncolták. Ezért csak utóbb csatlakozhatott újból a később világhírű együtteshez.)
A „gázsiról" annyit, hogy esténként és fejenként ötven forintot kapnak a fiúk, ezt adják össze, és ebből vásárolgatnak felszerelést, amelynek jó részét, lévén műszaki egyetemisták, maguk építik össze. 1961 szilveszterén a klubban játszanak, és ezután 1966-ig minden évben itt köszöntik az új esztendőt.
1962 tavaszán meghirdeti a televízió az első Ki mit tud?-ot. Az amatőr gitárzenekar természetesen jelentkezik, és képernyőre is kerül. Erősítőjüket azonban kétszázhúsz volt helyett háromszáznyolcvanba dugják, a berendezés közben leég, ők pedig kiesnek a selejtezőből. Nyár végén még egyszer szerepelnek a tévében. A balatonföldvári nemzetközi táborból adott élő közvetítésben Zorán elénekli a nyár nagy slágerét, a „Let’s twist again"-t. Ebből persze iszonyú botrány támad, a helyszíni hallgatóság teljesen megvadul, az adást lekeverik.
Szeptemberben Magyarországon először, gitárzenekari koncertet rendeznek, este 11 órai kezdettel, a Metró klub mozitermében. Még az együttes sem tudta elképzelni, nemhogy a rendezők, milyen is az, amikor a közönség csak ül, és nem táncol. Ám a siker óriási. Csak tapsolni szabad, aki fütyül, esetleg sikítozik, azt azonnal kivezetik a teremből.
Miután két „parkett-táncos„ fiatalember bemutatja a twistet, és azt is, hogyan kell ”kulturáltan" táncolni, a klubban hivatalosan is engedélyezik az új táncot. Máshol ekkor még tilos.
1963 tavaszán a fiúk engedélyért folyamodnak az OSZK-hoz. A sikeres vizsga érdekében a klub zenetanárt fogad melléjük, aki a „villanygitáros" amatőröket próbálja megtanítani fox-, rumba- és keringőszámokra, amelyek a vizsgához feltétlenül szükségesek. Végül ők győznek! A zenetanár megszökik, s ők se tanulják be a kötelező repertoárt, aminek egyenes következménye, hogy mint amatőrök, továbbra is csak 50 forintot kaphatnak.
Egy este nagy izgalom támad a zenekarban. A klubban jár valaki a hanglemezgyárból, aki megígéri, hogy esetleg „tud valamit csinálni„. Ősszel meg is jelenik az első lemez zenekari számokkal, amelyek mind ”drágakövek" voltak. A címek: Topáz, Smaragd, Zafír.
Zorán közben a Műegyetemre jár, és újra jelentkezik a Ki mit tud? –ra, de ekkor már mint énekes. A Summertime magyar nyelvű változatával be is kerül a döntőbe, és ez évben ő lesz a győztes. Májusban megrendezik az amatőr zenei találkozót a sportcsarnokban, ahol aranyérmet nyernek. A másik aranyérmes az Illés együttes. Fellép még ezen a rendezvényen a Scampolo együttes, a Sanko zenekar, az Omega pedig egy fiatal gimnazista lányt kísér, akit Koncz Zsuzsának hívtak.
Ősszel Illésék helyére, a Petőfi Sándor utcai klubba költöznek. Új dobosuk Brunner Győző. Megismerkednek technikusukkal, Menyhárt Péterrel, aki ettől a pillanattól kezdve mindig velük van. A repertoáron szereplő dalok közé bevesznek néhányat attól az együttestől is, amely ekkoriban kezdi szédületes karrierjét, a Beatlestől.
1964 tavaszán két ifjú kerül az együttesbe. Zentai Antal szaxofonos, a bőgőt pedig a basszusgitár váltja fel, amin Bokány Ferenc játszik. Mivel most már két énekes van a zenekarban, lehetőség nyílik arra, hogy több szólamban énekeljenek, így műsorra kerül valamennyi Beatles szám. ÉS megszületnek az első gitárfeldolgozások, például Mozart Kis éji zenéje. Nyáron már ORI engedéllyel a zsebükben vesznek részt a Bartók Szabadtéri Színpad nyári produkciójában, amelynek címe a Láthatatlan Légió. Az egykori kritikák szerint csapnivaló műsor mégis nagy sikert arat. A fiatalok özönlenek meghallgatni az együttest.
Ősszel a klub a Rákóczi útra költözik, egy csúnya barakképületbe, és megjelenik két négyszámos kislemez, amelyen az akkori idők legnépszerűbb külföldi dalai szerepelnek, köztük egy feldolgozás, a Volgai hajósok dala, amely alá ezt nyomtatták: „Dr. Bokány Ferenc feldolgozása". Pedig Feri ekkor még csak 19 éves, és egy Petőfi Sándor utcai drogériában dolgozik – a muzsikálás mellett. Zorán a sok elfoglaltság miatt egyre nehezebben tudja egyeztetni idejét az egyetemmel, Dusán még győzi.
Szilveszterkor a televízióban láthatjuk őket, angyaloknak öltözve éneklik a Beatles „Boys" című számát.
1965 úgy kezdődik, hogy a több mint két esztendeje Illésékkel fellépő Koncz Zsuzsa hozzájuk szerződik. Az ok: az Illés együttes kettévált, és még nem tudni, mi lesz velük. Hamarosan új szaxofonos kerül az együttesbe, Frenreisz Károly.
Nyáron a Balaton körül turnéznak, ősszel pedig „profi„ helyre szerződnek. Délután a Kamara Varietében szerepelnek, éjjel két órakor, ”amikor már biztos beleférnek a környezetbe„ – mondja egy illetékes – a Budapest Táncpalotában. Novemberben Bokány Ferit beviszik katonának, basszusgitárost keres az együttes. A ”kiválasztott" egy 19 éves fiatalember, Schöck Ottó lett.
Közben folyik az első táncdalfesztivál. Zoránék a Mi fáj? című dalt játsszák, amely ugyan nem a saját szerzeményük, de a hangszerelésért végül is díjat kapnak. Egy év múlva Zorán ezért a dalért átveszi a különdíjat, amely a legnagyobb példányszámban eladott fesztiváldalt illeti. Ugyanezen a fesztiválon az újjáalakult Illés zenekar szintén „Fáj"-ról énekelt: Még fáj minden csók. Koncz Zsuzsa végleg az Illésékhez csatlakozik Zalatnay Sarolta pedig a Metróhoz került.
1968 januárjában Zorán egyedül utazik Londonba. Tervekkel telve tér haza. A klub átköltözik a mostani Dohány utcai helyiségbe, itt hétről hétre lehetőséget adnak még ismeretlen együttesek fellépésére, újságot is terveznek, ám ebből később semmi sem lesz.
Sorban jelennek meg kislemezeik, a koncerteken kívül pedig többször látjuk őket a televízióban, és filmen is találkozhatunk velük. A 68-as Táncdalfesztivál nagy meglepetése: Zorán a Metró nélkül lép fel. A Fehér sziklák a fesztivál egyik legnépszerűbb dala lesz. Dusán Bacsó Péter két filmjében is játszik kicsiny szerepeket, később az egész zenekar Banovich Tamás filmjében, az Ezek a fiatalok-ban. Ezt követi Kovács András televíziós filmje, az Extázis héttől tízig.
Az 1969-es őszi vásárra megjelenik első lemezalbumuk Metró címmel, amelynek egyik dala (Ülök egy rózsaszínű kádban) az első, amely a slágerlista élére kerül.
1970 májusában Schöck Ottó elköszön az együttestől, ezentúl csak komponálni akar. Az új orgonista Fogarassy János, aki két hónappal később felveszi a klub közönségével az első koncert-nagylemezt, amely karácsony előtt jelenik meg.
1971 április elsején felbomlik az együttes. Fogarassy János külföldre szerződik, Frenreisz Károly a Lokomotív GT együtteshez csatlakozik, Dusán írni szeretne, „letette a lantot", Zorán és Brunner Győző pedig megpróbálja az együttest újraszervezni.
Ma már tudjuk, ez nem sikerült. A Metró együttes történetének végére pont került. A szerző azonban most, húsz év után néhány megjegyzést fűz cikkéhez.
A legelső klub helyén ma az Eötvös-klub működik, ahol a csütörtökönként muzsikáló Old Boys együttes ugyanazokat a dolgokat játssza a „Hordóban", mint egykor a Metró. A Rákóczi úti klub helyén ma a Rákóczi bazárudvar található, a barakképületet rég lebontották. A Dohány utcai klubban egy mini ABC működik több butik társaságában. Ott, ahol egykor az együttes játszott, és az egykori tinédzserek táncoltak, sikítoztak, nagy szerelmek születtek, ma narancs és zsemlehegyek magasodnak.
Az egykori tagok közül Bokány Ferenc ma Hollandiában él, a klasszikus muzsika, a nagybőgő professzora. Az első idők többi muzsikusa többnyire szétszóródott a nagyvilágban. A második generációból Fogarassy János dzsesszbillentyűsként ismert.
És az „ötös", akik a Budapest Sportcsarnokban színpadra lépnek? Brunner Győző Münchenben él és üzletember. Schöck Ottó, aki a komponálás nyugalmáért szakított az együttessel, ma saját zenekarával muzsikál, főleg Ausztriában és Svájcban, miután több évet turnézott Norvégiában és Svédországban. Frenreisz Károly, aki a Lokomotív GT-be távozott, később megalakította a hetvenes-nyolcvanas évek rockcsapatát, a Skorpiót, akikkel, ha nem is túl sűrűn, de ma is fellép. Dusán a gitárt letéve rögtön belefogott régi álmai megvalósításába, előbb tévészerkesztő, majd Presser Gábor szerzőtársa és a Lokomotív szövegírója lett. Később megszületett színpadi sikere, a Padlás. Zorán rövid visszavonulás után szólistakarrierbe kezdett.

•	Nyomtatóbarát változat