A múltról: A Zenith együttesben kezdett 1992-ben, tehát pontosan harmincöt éve dolgozik a rockszakmában. Műfajalapító, a legendás Metró együttes létrehozója. A Metrót a közhit az első „igazi beatzenekarként" tartja számon, mindenesetre ez volt az első beatbanda, amely működési engedélyt kapott, ők szerepelhettek először televíziós beatshow-ban. Zorán 1963-as Ki mit tud?-beli szereplése volt a beat első látható-hallható magyarországi jelentkezése. 1972 szeptemberében megszűnt a Metró együttes. Zorán a hetvenes évek végén szólópályára lépett. A jelen: Hogy éppen hol tart Zorán tavaszi turnéja, azt a http:/www.net.hu/zoran / internet-címen lehet megtudni. A Zorán-homepage a szokásos információk, diszkográfia, slágerlista, életrajz mellet szabadon választható hangnemben letölthető akkordmeneteket is kínál a dalokhoz, és a szöveg is elolvasható. Zorán április 19-én újabb koncertet ad a Budapest Sportcsarnokban.

– Mennyit változott a hazai rock az lemúlt harmincöt évben?
– Annak idején én villamosmérnöknek készültem, a zenélést a Zenith együttesben abszolút hobbinak vagy mellékes szórakozásnak tartottam. Ma már a rock az életemet tölti ki. Ennyi év alatt az ember eljut odáig, hogy azt is elmondhatja: sose gondoltam volna, hogy ez ilyen sokáig fog tartani.
– Ma már nevezhetjük művészetnek a rockot?
– Úgy érzem, ez ma már nem kétséges, a világon mindenhol magától értetődően sorolják be a művészetek közé, gondoljunk az Oscar- vagy a Grammy-díjakra.
– Milyen hatással van rád a mai techno alapú popzene? Egyáltalán, odafigyelsz rá?
– Nem lehet nem odafigyelni, annyi helyről hallom, hiszen a kereskedelmi rádiók sok ilyen jellegű zenét sugároznak. Tudom, rengetegen szidják ezt a zenét, primitívnek és túlzottan technicizálódottnak tartják, ami azért igaz, mert a komputerekkel sok mindent meg tudnak oldani. Egy kezdetleges zenei tudású srác is fel tud venni egy egész jónak tűnő lemezt, aztán majd később kiderül, hogy mennyire időtálló a produkció. Hiszem, hogy az idő próbáját csakis a minőségi zene állja ki.
– Izgulni fogsz a 19-i nagykoncert előtt?
– A kezdés előtt kellő feszültség uralkodik bennem, amit lehet izgulásnak is, drukknak is nevezni, ennyi szükséges ahhoz, hogy a tartalék energiákat is mozgósítani tudjam, de távolról sem izgulok annyira, hogy megbénítson.
– Hányadik alkalommal lépsz föl a Budapest Sportcsarnokban?
– Először a Metróval szerepeltem a BS-ben, sőt a Metró-búcsúkoncert előtt adtam egy szóló műsort. gy évre rá volt a harminc éves jubileumi műsorom, aztán következett a Majd egyszer... című koncertem, tehát a mostani szombati lesz a negyedik.
– A Metró történetét végleg lezártad?
– Érdekes, ezt egyre többször és egyre többen kérdezik tőlem, például az elmúlt hetekben a vidéki koncerteken is. A válaszom mindig az volt, hogy igen, úgy gondolom, a búcsúkoncert az valóban búcsúkoncert volt.
– Kár, mert a közönség újabb Metró-koncerteket szeretne.
– Tulajdonképpen nem is értem, hogy miért. Az ember úgy érzi, hogy már véget kellene érnie a nosztalgiázásnak. De mivel én is tapasztalom a nagy érdeklődést, elképzelhető, hogy átértékelem eddigi döntésemet.
– Az anyagiak nem motiválnak?
– Nem.
– Kik lesznek a mostani koncerten a vendégeid? Miért nem írod ki a nevüket például az utcai plakátokon?
– Szeretném elérni, hogy a közönség az én meghívásomat fogadja el. Eleve bízzanak abban, hogy valamilyen zenei pluszt fogok nyújtani. Mint ahogy, remélem, ez az eddigi koncerteken is így történt. És szeretem, ha az utolsó percig szabad kezet kapok a vendégek személyét illetően. A mostani koncerten vendégem lesz Presser Gábor, James, azaz Karácsony János, Sárközy Gergely gitárművész és Lantos Zoltán hegedűművész, akinek neve inkább a klasszikus zenében, illetve a dzsesszben ismert. Korábban sok időt töltött Indiában és főleg Nyugat-Európában hangversenyezett. Ő ugyanazokat a technikai kiegészítőket használja, mint a gitárosok, s mindezt ötvözi az indiai zenével. Egyébként ez a koncertem hangulatában, hangszerelésében kicsit keményebb stílusú lesz, mint amit eddig a közönség megszokhatott. Az engem ért családi tragédia után azt hittem, hogy ha majd egyszer újra színpadra lépek, csak szomorú és melankolikus dalokat fogok énekelni. Aztán rájöttem, hogy ez maga lenne a feladás, én inkább az ellenkezője mellett döntöttem. Van egy gyönyörű lányom, most ő a legfontosabb a számomra. Ezért megpróbálok kissé dacosabbá válni, s ez tükröződik majd a műsor összeállításában és hangszerelésében.
– Konkrétan?
– Sokkal több a tempósabb nóta, így jó pár dalt áthangszereltünk, s az ütőhangszeres Horváth Kornél, a gitáros Sipeki Zoltán és a szájharmonikás Szabó Tamás komolyabb szerepet kap, mint eddigi szólókoncertjeimen.
– Lesz a koncerten új dal?
– Nem, mert az új lemezem csak ősszel jelenik meg, viszont olyan dalok is elhangzanak majd, amelyek ritkábban voltak hallhatók.
– Hogyan készülsz föl a koncertre? A felkészüléshez tartoznak a vidéki fellépések?
– Nem, a vidéki koncertek számomra ugyanolyan rangúak, mint a Budapest Sportcsarnokbeli, ahová persze sokkal többen férnek be, s ezáltal nagyobb a tét. A vidéki fellépésekre éppúgy odafigyelünk, nincs fontos és kevésbé fontos koncert. A felkészülés a vidéki turné előtti hat héten át folyt, nagyon komoly munka volt, s ezt, remélem, a közönség is észreveszi majd szombaton.
– Készül a buliból koncertlemez?
– Abban állapodtam meg a kiadómmal, a Polygrammal, hogy felvesszük, és majd meglátjuk...
– Mit lehet tudni az ősszel megjelenő új lemezről?
– Nem tervezek semmilyen komolyabb változást, tehát marad a régi hangvétel. Annyira lesz csak más, amennyire mi is megváltoztunk.
– Ez azt jelenti, hogy Presser és Dusán írják a következő lemezt is?
– Igen.
– Úgy tudom, hogy te esztétika-filozófia szakon végeztél a főiskolán. Segített ez valamit a rockzenében?
– Mindig is érdekelt az esztétika és a filozófia, de többnyire csak saját kedvtelésemre.
– A rock mellett mással is van időd foglalkozni?
– A felkészülés és a koncertturné idején természetesen nem, mert saját magam producere is vagyok, s ilyenkor semmi másra nem marad időm. De sok minden érdekel. A zene persze mindig ott van a háttérben, még akkor is, ha mondjuk fával foglalkozom. Kedvenc kedvteléseim közé tartozik a barkácsolás, de szívesen foglalkozom a számítástechnikával is.
– Volt-e valamilyen emberi vagy társadalmi haszna az 1982-es Liszt-díjnak?
– Nem sok. Azt hiszem ez a díj az akkori kulturális kormányzat gesztusa volt a mi szakmánk felé.
– Végezetül szeretném megkérdezni: szoktál kiabálni?
– A látszat ellenére könnyen fölcsattanó alkat vagyok. Ilyenkor a hangomat is fölemelem, nem sűrűn fordul elő, és nagyon hamar meg is bánom.

•	Nyomtatóbarát változat