„...volt egy korszak, (hol) összefutottunk csúnyák, jók és rosszak... és szólt a rock and roll.../ Nem éreztük még a jövő szelét, szárnyak nélkül emelkedtünk...„ – ismétlődött a régi Metró-klubból ismert dal szombaton késő este újra meg újra, mert nem akarták leengedni az urakat a színpadról. Ezt a zenét lehetett szeretni vagy nem szeretni, de a Sztevanovity-testvérek intellektusa, Frenreisz ”showmansége", a többiek lelke megismételhetetlen atmoszférát teremtett a BS-ben.
Egy héttel ezelőtt arról írtunk a Cocker-koncert nyomán, hogy „többgenerációs volt a buli". Most meg azt mondhatjuk, még több generációs; nyolc-kilencévesek csücsültek a papák-nagypapák nyakában, miután kimásztak az esetleg rózsaszínű (műanyag) kádból, kócos helyett jól fésült kis ördögfiókaként valamit megérezhettek hol igen konszolidálttá, hol kevésbé azzá vált szüleik múltjából, nosztalgiáiból. A gyerekek között volt azért több ezer huszonéves is, akik maguktól tudták, kikért jönnek és hová... – Egy egyszeri, megismételhetetlen bulira, arra a helyre, ami azért sokkal nagyobb ama Síp és Dohány utca sarkán lévő klubnál, egy egészen más korszakban.

•	Nyomtatóbarát változat