A közelmúltban Kaposvárott járt Zorán Sztevanovity. Készségesen válaszolt néhány kérdésünkre.

– Édes évek, hol vagytok ma már? Ez volt az első kislemez, 1966-ban. Metró együttes, néhány év hallgatás, majd 1977, az első szóló nagylemez. A három periódus közül halljunk talán valamit a „keserű" évekről.
– Valóban, a Metró együttes föloszlása után kemény időszak következett pályafutásomban. Anyagilag igen nehéz helyzetbe kerültem, s a nagy ráfizetést, ami a Metró-ból rám maradt, egy nyugati úttal szerettem volna ledolgozni. Brunnerrel, s még három fiúval Metró néven léptünk föl osztrák és NSZK éjszakai bárokban. Igen kimerítő volt. Játszani „ész nélkül" az épp divatos slágereket, s magunkból közben szinte semmit sem adni... Egyetlen előnye volt ennek az egy évnek: anyagi szempontból helyrerázódtam. Amikor hazajöttem, öcsémmel, Dusánnal és Presser Gabival összedugtuk a fejünket, hogy mit lehetne tenni. Ennek az eredménye az első önálló lemezem, s tulajdonképpen a két következő is. Presser írta a legtöbb szám zenéjét, öcsém pedig a szöveget.
– Csakhogy a Metró-korszak zenéje és szövegei, valamint a szólólemezek anyaga között ugyancsak találhatók különbségek. Míg korábban egyszerű szerzemények adták a repertoárt, addig a szólólemezeken gördülékeny hangszerelés, s igen gyakran továbbgondolkodásra késztető, politizáló szövegek találhatók. Ez jelzi a fejlődést?
– Azt hiszem (és remélem), hogy igen. A hatvanas években mindannyian fiatalabbak voltunk, ennyire terjedt ki a figyelmünk. Az eltelt 10-13 év alatt gondolkodásmódunk, világlátásunk is fejlődött. Ennek az eredménye a három nagylemezen található zenei-szövegi anyag. A mindennapi élet ellentmondásait, gondjait igyekszünk kimondani, de a jobbítani vágyás szándékával. Mert nem elég az, ahol vagyunk! Mert nem igaz, hogy így is jó, hogy: „minek törjük össze kezünk, lábunk, ha már menet közben ülhetünk".
– Ugorjunk vissza egy kicsit az időben! A hatvanas években önök sokat jártak Somogyban, a Balaton partján...
– Valóban, szinte tíz éven át a nyarak nagy részét a tó mellet töltöttük. Emlékszem, egyszer Balatonföldváron adtunk koncertet. Egy tutajon volt a pódium, a közönség pedig a parton foglalt helyet. A televízió egyenes adásban közvetítette az egészet. Akkoriban tiltott tánc volt a twist, s mi a program végén egy twistet játszottunk (az nem volt tiltva). A közönségben azonban egy francia csoport a zenét meghallva felpattant, és táncolni kezdett. Volt nagy kavarodás a tévéseknél! A stúdió eszeveszetten igyekezett „lekeverni" a felvételt. Utána rengeteg felháborodott levél érkezett a tévéhez, hogy ilyen meg olyan ez a mai fiatalság, meg hát a szokásos szövegek. Ennek kapcsán jelent meg a nevem is első ízben egy újságban. Valami olyasmit írtak, hogy egy Zorán nevű zenész énekelte azt a felháborodásra okot adó számot.
– Azóta jó pár év eltelt. Mikor várható a negyedik nagylemez, s az eddigiek közül melyik sikerült a legjobban?
– Talán a végén kezdeném: az első lemezemet a újdonsága, a harmadikat pedig főleg a színvonala miatt tartom jónak. A negyedik egyelőre csak terv, bár én a lemezeket igen fontos dolgoknak gondolom, hiszen azoktól függ az élő koncertek zeneanyaga is, s ezáltal a közönséggel való kapcsolattartás. A Locomotív GT elfoglaltsága miatt eddig még nem sikerült összeállítanunk a következő albumot, de hamarosan szeretnénk. Abban reménykedem, hogy még a nyár elején kézhez kaphatják az érdeklődők. S talán tetszeni is fog nekik.

•	Nyomtatóbarát változat