A héten ünnepli ötvenötödik születésnapját Sztevanovity Zorán előadóművész.
Ma már tekintélyes zenész, teljesítményét Liszt- és Arany Európa-díjjal ismerték el, és a magyar társadalom nagy része már csókolommal köszön neki. A középkorúak számára legenda, egykori boldog ifjúságuk tanúja és bálványa. Azt még a fiatalabb nemzedék is tudja róla, hogy a Metró együttes alapító énekeseként tűnt fel a hatvanas évek elején.
Arra azonban már csak a szüleik, netán a nagyszüleik emlékeznek, hogy egykoron közelharcot kellett vívni a Metró Klubba szóló tagságiért, és rengeteg találékonyságra volt szükség, ha valaki be akart jutni a koncertjükre.
Zorán a magyar könnyűzenészek táborának ritka tagja: tud énekelni és gitározni, és van bátorsága akár egy szál gitárral is kiállni a közönség elé, amint arról az újabban divatos unplugged koncerteken is bizonyságot tett.
A fiatalabbakban talán az sem tudatosult hogy testvérével, Sztevanovity Dusánnal Belgrádban született, valójában szerb származású, és így a délszláv dráma ezernyi borzalma ugyanolyan mélyen érinti, mint bármely honfitársát.
Jó ezt tudni, amikor az ember gyönyörű, és érzelmes dalait hallgatja, amikor azt énekli, hogy „apám hitte, s én is hiszek."

•	Nyomtatóbarát változat