Az utazást s a vele kapcsolatos jelentősebb események emlékeit nehezen tudom egy rövid interjúban feleleveníteni, így hát vágjunk mindjárt a közepébe. RayPhillips nemcsak jó barátnak bizonyult Londonban, hanem vérbeli zenei klubvezetőnek is. Klubjába sokan járnak. Itt találkoztam velük, az Island Record sztárjaival és a beat műfaj más nagyjaival. A Beatles, Stones és a Kinks együttesek tagjai gyakran megfordulnak itt, Ringóval, Paullal találkoztam és Dave Dee-vel, aki meghívott másnap egy felvételre. A híres együttes felvételét véleményem szerint itthon nagyon halványnak értékelték volna, de hogy a szám mégis jól sikerült, az a nagyszerű stúdiótechnikának köszönhető. Ezért van óriási különbség a lemezek és a koncertprodukciók között. Így van ez az együttesek többségénél, akik a koncertek gyengébb hangzását öltözékkel, különleges mozgással igyekeznek ellensúlyozni. Talán a nyáron Magyarországra látogató Traffic-együttes kivétel. Stevie Winwood remek zenész, de aki azért megy majd a Kisstadionba, hogy nagy beatet halljon, csalódik. Stevie zenéje már nem tánczene, hanem a dzsessz, a blues és az új hangeffektus irányzatok keveréke. Talán az egyik Beatles, George Harrison a legérdekesebb zenei személyiség Angliában. Nemrég tért vissza „második otthonából", Indiából, ahol egy új film, A csodálatos fal zenei felvételeit készítette. A film egyébként egy tudós és egy hippy lány szerelméről szól.
Ennyit Angliából. Idehaza fesztiválra készülünk már. A Rádió koncertkörutunk szünnapjaira rendelkezésünkre bocsátott egy stúdiót, ahol új elképzeléseinket próbálhatjuk ki. Két új felvételt már elkészítettünk. Mindkettő közös szerzeményünk öcsémmel, Dusánnal, a Bábel és az Egy fiú és egy lány. Az utóbbiban egy új Hammond orgona is megszólal, és érdekessége még, hogy Lajos Attila, európai hírű fuvolaművészünk szólót játszik benne. A Rádióban már elhangzottak, rövidesen megjelennek lemezen is.



Stevie Winwood és Zorán

•	Nyomtatóbarát változat