Tizenöt éve van az előadóművészek sorában, s ez az idő olyan hosszú az énekesi pályán, hogy sokan azt hitték, vége is! Több mint két évi hallgatás után azonban ismét az élvonalba került új nagylemezével. A „szereposztás" parádés: Presser Gábor zeneszerző, hangszerelő és eladóadó, Sztevanovity Dusán szövegíró, Babos Gyula, Somló Tamás, Demjén Ferenc, Kőszegi Imre és még sorolhatnám a lemezen szereplőket: mind-mind élvonalbeli művész. Az a generáció, amely eddig csak hallott Zoránról, de régi számait nem ismerte, vagy nem szerette, most új kedvencet talált benne!
Zorán Sztevanovity nős, 34 éves, Belgrádban született, a régi METRÓ együttes alapító tagja, gitározik és énekel. Ennyit talán mindenki tud róla, aki kedveli a könnyűzenét. Elfoglalt ember, mégis készségesen eljött a beszélgetésre. Miután valóban kötetlenül beszélgettünk, elmaradtak a szokásos, úgynevezett „riporteri kérdések".
Így vallott magáról:
– Mióta az eszemet tudom, mindig szerettem a zenét és vele a barátságomat körülbelül hétéves koromtól számítom. Ekkor kerültem Magyarországra (szüleim diplomaták voltak) és elkezdtem zongoratanulmányaimat. Később a magam szórakoztatására gitározgattam. Először csak úgy hallás után, majd Sugár György tanárnál tanultam. Két évig jártam a Műszaki Egyetemre, de abbahagytam a zene miatt, mivel nem fért össze a tanulás és a fellépések sorozata. Igyekeztem, hiszen a többi zenészek hivatásosak voltak. Dusán öcsém velem együtt muzsikált a METRÓ együttesben. Mivel akkor még kiskorú volt, külön engedély kellett fellépéseihez. Kísérőgitáros volt és semmi pénzért sem akart énekelni. Pletykálták rólunk akkoriban, hogy az öcsémnek sokkal jobb hangja van, mint nekem, csak nem hagyom érvényesülni. Most a Magyar Televízióban zenei szerkesztő és kapcsolatunk csak erősödött: ő a legjobb szövegírónk.
– Pályafutásom az 1962/63-as Ki Mit Tud?-on kezdődött. Ott kaptam első díjat szólóénekes kategóriában. Aztán jöttek sorban a táncdalfesztiválok, turnék. Beutaztam egész Európát, Francia- és Olaszország kivételével. Nagyon szeretek világot látni, bár bevallom, a repülőtől félek. A múlt évi kubai repülőutunkon orkánba kerültünk és több mint négy órát volt bekötve minden utas a stewardessekkel együtt. Nagyon rossz érzés volt, azóta is szorongást érzek a gépmadáron.
– Persze anyagi vonatkozásban is jobb, ha többet turnézok. Végül is ebből élek. Itthon haknizni rendkívül fárasztó, és a sok utazás a művészi érték rovására megy. Nincs idő eleget gyakorolni, fejlődni és az ember hamar bejárja ezt a kis országot. Nekem nincs képem egy éven belül újra visszamenni ugyanarra a helyre.
– Állandóan újabb és újabb számok kellenek. Ha évente egy-egy lemezt akarunk megjelentetni, ahhoz nem szabad rövid időre sem leállni. Körülbelül ennyi a kifutási idő az ötlet és a zene megszületésétől a lemez megjelenéséig.
– Nálunk nincs előadói jogdíj! Hiába kel el egy jó lemez milliós példányszámban – esetleg félig az előadó jóvoltából – őt egy összegben kifizetik. Jogdíj csak a zeneszerzőnek és a szövegírónak jár. S amit még hiányolok, hogy itt nincs menedzser. Rengeteg tehetséges ember van, akiknek viszont nincs üzleti érzékük. Így azután sokan elkallódnak a szakmában. Nálunk szerencsére Presser Gábor betölti ezt a szerepet is. Nemcsak az ötletek nagy részét köszönhetjük neki, de jó üzleti meglátásait is. Azt is ő javasolta, hogy kiket hívjunk muzsikálni. Legszívesebben azt írattuk volna a lemezre, hogy producer, de mivel nálunk nincs ilyen, így azután maradt: zenei vezető. Zenekarunk máskülönben baráti társaság is egyben. Igaz, hogy körülbelül egykorúak vagyunk, de tényleg csak azért nincs „fiatal" a zenekarban, mert nem találtunk. Nagyon késik az utánpótlás.
– Arra, hogy milyen zenét játszunk, legszívesebben pályázatot írnék ki. Nem pop, nem sanzon, bár a szövegeknek mondanivalójuk van. Nem véletlen, hogy egy-egy dalszöveget ketten, sőt hárman írunk. Egymás lektorai, cenzorai vagyunk. Nem hagyunk benne semmi félreérhetőt, így azután minden szóért vállaljuk a felelősséget. Hisszük, amit énekelünk.
– Álszerénység volna azt mondani, hogy nem tudom, sikere van-e a lemeznek, hiszen rövid idő alatt aranylemez lett. Ezen az úton szeretnék tovább menni.
– A mai napig kedvelem a Beatles együttest. Még most is tud újat adni nekem. Azután Bing Crosby, Tommy Stell, Simon and Garfunkel is kedvenceim közé tartozik. Furcsa, de a zene nemcsak szakmám, hanem hobbym is. Gyűjtöm a preklasszikusokat, és Debussyt is nagyon szeretem. Gershwin pedig egyenesen a kedvencem.
– Szabad időmben általában olvasok, de szeretek a lakásban barkácsolni is. Faburkolat, villanyszerelés mind az én munkám. Igen, az állatokat is szeretem. Ismerőseim legnagyobb csodálatára a legfélelmetesebb „fenevaddal" (kutyával) is percek alatt összebarátkozom.
– Későbbi terveim? – Ha kiöregszem, akkor is zenei vonalon maradok. Barátaimnak és nekem is vannak és lesznek átadható tapasztalataink. Erre azonban még nem szeretek gondolni. Egyelőre a következő nagylemezünkön dolgozunk.

•	Nyomtatóbarát változat