A magyarországi beat kezdete óta ismeri őt az ország. Idestova 30 éve csupán egy keresztnév: Zorán. Csillagok mennek, csillagok jönnek, ám Sztevanovity Zorán közöttük is álló csillag. Nem lehet rá nem odafigyelni. A várpalotai Nagy Gyula Galériában kaptam őt lencse- és mikrofonvégre.

– Illés Sándor, vajdasági származású főszerkesztőnk mesélte: Zoránék családja Belgrádból települt át, Dusánt és bátyját Sanyi bácsi szokta emlékeztetni a szerb nyelvre. Így van?
– Mi Belgrádból a háború után békésen távoztunk. Édesapám diplomata volt munkája előbb Prágába, majd Budapestre szólította. Itt érte családunkat az összes szocialista ország Jugoszláviával való szakítása, így aztán itt maradatunk. Nagyon picik voltunk, sem mi, sem szüleink nem tudtak semmit magyarul, de mi, gyerekek könnyen gyorsan megtanultunk. Azóta is mint tanult nyelvet ápolgatom és igyekszem is helyesen beszélni. A nyelv használata egyfajta tiszteletet jelent azzal az országgal szemben, melyben az ember él, legyen az anyanyelve, vagy mint nálunk is, egy második anyanyelv. Magyarország, ahol élek, hazámnak számít.
– A béke és szeretet szelíd szónoka, aki megénekelte a fegyver halát is, hogy éli meg egykori hazája „testvérháborúját"?
– Nagyon mélyen érint, a sok szörnyűségre egyszerűen nem találok szavakat. Itt olyan, száz évekre visszamenő szenvedélyek, bosszúvágyak, érzelmek dúlnak, melyek nem magyarázhatók semmilyen emberi és észérvvel. Nem ismerem a dolgok mélységét jobban, mint bárki más, a politika tudósai ugyanolyan tanácstalanok, mint jómagam. A rettenetes sajnálat a szégyenérzettel vegyesen társul bennem.
– Az egyik Zorán-szólólemez sikerdala az Apám hitte, a dalban szereplő értékes gondolatok egyike így hangzik: hiszek az ezredfordulóban. Elmondhatja Zorán ma is ugyanezt?
– Igen, elmondhatom. Amikor ez a dal született, nem gondoltuk volna, hogy itt ennyi minden megváltozik. Gyermekeinket nem is nevelhetjük másra, mint arra, hogy szebb és boldogabb jövő áll előttük, ebben kell hinniük.
– Apropó, van gyereke?
– Igen, vagy egy nagyfiam és egy kilencéves kislányom. A kislány beleszületett az én zenészségembe, a változásokba. Biztos vagyok abban, hogy kilábalunk a nehézségekből és az ezredforduló után hitünket megtartva boldogabb jövő vár ránk, ahogyan erről a „holnapról" egyik újabb dalomban is énekelek.
– Zorán Sztevanovity mindig aktuális, naprakész dalokat ad elő. Mi a titka az állandó megújulási készségnek?
– Mit mondjak? A Bölcsek Kövét én sem ismerem. Az első perctől megpróbáltunk hitelesek lenni, sohasem próbáltam más bőrébe bújni. Életünkben a divatok mentek s jöttek: néha könnyebb lett volna ráülni egy hullámra és divatzenét játszva nagyobb anyagi előnyökhöz jutni. De hát működik egy erkölcsi tagadás is, ami arra készteti az embert, ne adja meg magát, ha már elindult egy bizonyos úton. A dalok mindig arról szóltak, amit emberként éreztünk, történt velünk, családunkkal, környezetünkkel. Úgy érzem, jó úton jártunk öcsémmel, Dusánnal, dalaim szövegeinek szerzőjével, hisz dalainkat az emberek belülről érezték meg és így nehezebben is múlik el hatásuk, tartalmuk, szemben az éppen futó divatszámokéval.
– Végezetül egy kérdés: a legutóbbi tévésfesztivál elég furán végződött. Egy kisfiúcska mély szerelemtől átitatott díjnyertes dala, a tavalyi botrányos szépségverseny lányszereplőinek újabb fellépése, ellenük a közönség tüntetése. A neves zsűri nem kevésbé neves tagja hogy látta mindezt belülről?
– Ennyire tiszta versenyt még nem éltem meg, a bírálók között olyanok ültek, akik sem szakmailag nem kérdőjelezhetők meg. Nyilvánvaló, nem mindenki érthet egyet a másikkal. Vállalom, hogy Besenyő Blues Band volt a legjobb produkció. A három lánynak nem mi adtuk a díjat, hanem egy cég és a közönség. Sugár Berciben a szupertehetséget és ezt a mutálás előtti gyönyörű hangot kellett díjaznunk. A zsűri védelmében még annyit, ha itt szabálytalanság történt, legyen erre garancia eddig pályafutásom életem, felálltam volna. Hál’ Istennek, minden tisztán zajlott.
(Az interjút követően Zorán a színpadra lépett, mint már annyiszor, egy szál gitárral s énekelt a májusról, a szerelemről, a hitről, a békéről, szüleiről, rólunk és rólatok... – óriási sikerrel.)

•	Nyomtatóbarát változat