A hazai beatzene egyik nagy öregje, Zorán Sztevanovity adott koncertet legutóbb a zömében harmincon felüliekből álló közönségnek. A hangpróba után kértem rövid beszélgetésre.

– Most múlt 25 éve, hogy a zene tölti ki az életemet. A kezdeti próbálkozásokat nem számítom ide, az 1962-es Ki mit tud? volt a fordulópont életemben.
– Pályafutásod két jól elkülöníthető szakaszra osztható. Melyik volt az igazi, a Metró együttessel rockzenét játszani vagy szólóénekesként mai dalokat előadni?
– Nehéz ezt elválasztani. Mind a kettő egyformán kedves nekem. Húsz évvel ezelőtt úttörői lehettünk a hazai beatzene születésének, akkor felfogásunk, lázadásunk, hangosabb kifejezésmódot követelt. Így, túl a negyedik ikszen, már másként él, gondolkodik az ember, dalaim erről a világról alkotott véleményt szeretnék tükrözni.
– Mit tartasz munkásságod legnagyobb eredményének?
– Hogy ennyi idő után is a pályán vagyok, mert nagyon nagy konkurencia, türelmetlenek a fiatalok.
– Mint a könnyűzenészek szakszervezetének egyik életrehívója és elnöke, hogyan fogadtad az új adótörvényt?
– Túlzottan nem örülök neki. Kialakítottuk mi is az álláspontunkat. Azt szerettük volna, ha a jogdíjakból, bevételekből kaptunk volna adókedvezményt. Hangszervásárlásra, felszerelésekre iszonyatos pénzek mennek el, ráadásul a popzenében évek alatt elavul a berendezés, állandóan újítani kell. Ehhez százezrek kellenek. Elképzeléseinket végül is, hasonlóan több tárca más javaslatával együtt, nem vettek figyelembe, így muszáj a jövő évtől az új rendelkezések szerint élnünk és adóznunk.
– Végezetül még egy kérdés: a mai vendéged miért pont Koncz Zsuzsa?
– Részint egy ideje vagyunk a pályán, hasonló, amit csinálunk, így kettőnk műsora jól kiegészíti egymást. Részint pedig amikor tíz éve elkezdtem szólókarrieremet és megjelent az első nagylemezem, Zsuzsa volt az, aki akkori műsorába vendégként meghívott. Így mi sem természetesebb, hogy amikor most ötödik lemezemet népszerűsítem, vendégként nem is hívhattam volna meg mást, mint Koncz Zsuzsát.

•	Nyomtatóbarát változat