Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Esti Hírlap
1987. február 11. szerda

Kinek mi fáj?

Az Élet és Irodalom 1987/2-es számában Zorán Sztevanovity Aranyszájúak? címmel cikket írt, amelyben emberi becsületemet és szakmai tisztességemet gyalázó sértéseket sorakoztat fel. Úgy gondoltam, ezekre nem lehet nem válaszolni, ezért Kinek mi fáj? címmel vitacikket küldtem az Élet és Irodalom szerkesztőségébe, hogy ott jelenjék meg, ahol az engem ért sértések is napvilágot láttak. Őszinte sajnálatomra, nem adtak teret a hozzászólásomnak, ezért a saját lapomban kértem és kaptam lehetőséget annak közzétételére.

Miről van szó? 1985 végén Live Aid Hungary címen koncerteket rendeztek a magyar popmuzsikusok az éhező afrikaiak megsegítésére. Az Esti Hírlapban négyszer foglalkoztam az eseményekkel, méltatva a vállalkozás nemes indítékait és a résztvevők érdemeit, de nem hallgatva el a mendemondákat keltő fonákságokat sem. Az ősszel megjelent könyvemben (R-GO – Szikora és bandája) pedig a címszereplő (és nem „szerzőtárs") Szikora Róbert mondja el, hogy miért maradt ki együttese a jótékonysági programból. Szántó Péter recenziót írt a könyvről (ÉS, 1986. 45.), ennek ürügyén szólalt meg most Zorán.

Közírói etikát emleget és gúnyolódva „Aranyszájú Szent Gézának„ titulál. Kioktat: „...a könnyűzenéről szóló könyveknek nem szabadna a tényeket és tisztességet olyan könnyedén kezelniük, mint egy futamot a zongorán”. Sért: „...hazugságokkal és emberekbe való rugdosásokkal újabb babérokat lehet szerezni?".

Több pontban veselkedett neki „tiszta vizet önteni a pohárba":

1. Cáfolja Szikora állítását, hogy még felkérés előtt meghirdették volna az R-GO szereplését, hiszen „a plakátok késtek, majdhogynem a koncert napjára jelentek meg„. Közben gondosan elhallgatja, hogy Szikora nem a plakátokról nyilatkozott, hanem a sajtóról, amelyben a fellépésüket „közölték, még mielőtt engem, minket megkérdeztek volna”.

2. Hangsúlyozza, hogy az esemény lemezének „bevétele éppúgy az Afrika-számlára ment, mint a koncerté", s hallgat arról, miért nem fért a lemeztervbe az akkor – eladási és bevételi adatok szerint – magasan legkelendőbb lemezegyüttes; hogy kik és milyen alapon döntötték el, hogy az R-Go hatalmas lemezvásárló táborának pénzére sincs szüksége Afrikának.

3. Bergendy István – akit kihagytak a műsorból, s akivel Szikoráék szolidaritást vállaltak – a magyar popzene (jazz, beat, rock) évtizedeinek jelentős, népszerű alakja. Mellőzése ártott a jó ügynek és – véleményem szerint – jogosan háborította fel Szikorát.

Megkereste-e Szikora ebben az ügyben Zoránt, azt – minthogy ketten kétféleképpen emlékeznek – én eldönteni nem tudom. De semmi okom nem volt rá, hogy Szikora könyvbe foglalt számos okos és igaz, őszinte nyilatkozatából éppen ebben az egy állításban kételkedjek.

Zorán megkésett magyarázkodásának a vége szól a lényegről: mivel, mennyi pénzzel segített a vállalkozás az afrikai éhezőkön. Az erről szóló kifogásokat annak idején naprakész, hiteles, dokumentált tájékoztatás alapján írtam meg. Fillérre pontosan közöltem néhány adatot, például, hogy kik mennyit vettek fel világító- és hangosítóberendezések, hangszerek és egyebek kölcsönzéséért, szállításáért, szereléséért és működtetéséért, műszaki és mindenféle egyéb, nem művészi közreműködésért. A valóban önzetlenül lelkes, sok pénzt és sok munkát áldozó rendezőiroda (Média) könyvelésében bárki ellenőrizheti az adatokat.

Nem vontam kétségbe a segélyakció muzsikus kezdeményezőinek és résztvevőinek jó szándékát. Azt is érthetőnek tartom, ha azt várták, vessen rájuk jó fényt áldozatvállalásuk. Sajnálom, hogy nagyobb lett az árnyék, amikor egyesek nem tudtak ellenállni pénz- és rekláméhségüknek. Zoránt annak idején sem soroltam közéjük, ezért nem értem, mi ellen hadakozik most.

A Live Aid Hungary óta divatba jöttek a jótékonysági műsorok. Nagyon sok művészt elárasztanak az ingyenes felkérések, a popzene „húzóneveit" elsősorban. S annak ellenére, hogy ma már hírverésnyi hasznuk is alig származik belőle, van, aki mostanában többet szerepel ingyen, mint felléptidíjért. Tisztelem őket és nagyon rossz ötletnek tartom, hogy régi butaságokból új botrányocskákat kavarva nehezítsük a műfaj amúgy sem könnyű sorsát.

Riskó Géza

Nyomtatóbarát változat