Debrecen (HBN) – Zorán hétfői, április 7-i koncertje a Bartók Teremben része egy országjáró turnénak, amely március 31-én szombathelyi fellépéssel kezdődött, s a Budapest Sportcsarnokban az április 19-i hangversennyel zárul.

– Legutóbbi anyagai Majd egyszer (1995), Koncert BS (1996) címmel jelentek meg. Mostani programjában milyen dalokat hallhatunk? – kérdeztük telefonon az énekest.
– A repertoárt úgy állítottuk össze, hogy az eddigi számok közül több olyan is szerepel, amit még nem játszottunk színpadon, vagy régen, s azóta áthangszereltük. Törekszem arra, hogy minden egyes koncert különbözzön, ugyanakkor egyfajta folytonosság is érezhető legyen.
– Öt évvel ezelőtt volt a Metró búcsúkoncertje. Hogyan emlékszik vissza, melyik volt életében a fontosabb: az együtt zenélés vagy az annál jóval hosszabb ideje tartó szólókarrier?
– A Metró-időszak a felhőtlen ifjúság éveit jelentette, gondtalanabb, kevésbé érett szakasza zenei pályafutásomnak. A szólóéneklés sem jelent magányosságot, hiszen a stúdióban zenész kollégákkal együtt készítjük a lemezeket, s a koncerteken is több muzsikus van a színpadon. Csak műfajában számít szólónak, a megvalósításában nem az.
– Első önálló albuma 1977-ben jelent meg. Hűséges-e önmagához, változott-e időközben a stílusa?
– Úgy érzem, a dalok szerzői és én nem ültünk fel a divathullámokra.
– Vannak-e kedvencei a dalai között?
– Nincsenek legkedvesebb számaim. Vannak, amelyek időnként egy kicsit előtérbe kerülnek és aktuálisabbá válnak. Az élet irányítja, a változó körülmények, hogy időszerűvé vagy kevésbé időszerűvé válnak a dalok. Ez a sorsuk. A koncerten is előadok néhány olyan számot, amelynek mondanivalója pillanatnyilag aktuálisabb, mint születésekor volt.
– Mi az oka, hogy van is, volt is jó néhány remek énekesünk, együttesünk, s mégsem lett közülük senki sem nemzetközi sztár?
– A kisebb országok ilyen szempontból hátrányos helyzetűek. Ahhoz, hogy egy tehetséges művészből sztár legyen, hatalmas pénzek kellenek. Üzleti vállalkozásként kell szemlélni és értékelni, nekünk még nem volt annyi pénzünk soha, hogy űrrakétákat lőjünk ki.
– Sokat jelentettek-e a politikai változások a könnyűzenei életben, illetve az ön karrierjében?
– Az a centralizáció, amely jellemző volt erre a műfajra is, megszűnt. Sok lemezkiadó cég, szervező van manapság. Ma már senki nem mondhatja, hogy vele kivételeznek, rosszul bánnak. A megmérettetés az egyetlen szempont, ami meghatározó. A mi műfajunkban sokkal előbb volt kapitalizmus, amint más területen. Mi mindig is saját, önálló vállalkozásként működtünk, így számunkra nem volt akkora újdonság az átállás.

•	Nyomtatóbarát változat