Szombaton este a soproni Sportcentrumban adott koncertet Zorán Sztevanovity. A művésszel – akinek neve fogalom hazánkban – a fellépés előtt beszélgettünk.

– Hat évvel ezelőtt kiadott lemezének kiadott címe: „Szép holnap". Ilyennek képzelte akkoriban a jövőt?
– Ahhoz a lemezhez képest nincs mit mondanom, mert a vágyaink mindig szebbek, mint a valóság. Most is az az érzésem, hogy amikor megtörtént a rendszerváltás, sokkal több illúziót tápláltunk, mint amennyit szabadott volna. Úgy látszik: – objektív és szubjektív okok miatt – nehezebben megy ez az átmenet, mint ahogy azt képzeltük. Az objektív okok alatt értem az összes meglévő terhet, a szubjektív okok alatt pedig azt, hogy én a magam részéről meg vagyok arról győződve, hogy ami most van, lehetett volna egy kicsit jobb is.
– Sokszor olvashatunk arról, hogy mennyire fontos az ön számára a családi összetartás. Újságokban egyre többször szerepel Sandra lányával együtt. Mennyire meghatározó pályafutása szempontjából a család?
– Én elég későn kóstoltam bele ebbe, igaz, hogy több házasságom volt, de így megélni a gyerek jelenlétét, csak a harmadik házasságomban lett módomban. Ez nagyon komolyan változtatott az életvitelemen. Mindenféleképpen egy új tényezőként jelent meg az életemben: elsősorban a felelősség szempontjából, hiszen amíg az embernek nincs gyereke, addig tulajdonképpen magának él, és a gyerek teszi egy egészen más dimenzióba a létről alkotott fogalmát.
– A dalainak, dalszövegeinek nagy része romantikus, s emellett van bennük egy adag melankólia is. Ilyen típusú ember, vagy ez csak a dalok miatt érezhető így?
– Is-is. Van bennem egy hajlam a romantikára, ezt nem tagadom – elvégre déli születésű vagyok, és mint ilyen, valószínűleg génjeimben hordozom ezt a hajlamot. Másrészt viszont, úgy érzem, amikor valami konkrét feladatról van szó, akkor megpróbálok abszolút reálisan kezelni dolgokat, és minél inkább kikapcsolni az érzelmeimet. Amikor viszont érzelmekről van szó, akkor nagyon el tudom engedni magamat. Nincs is szándékomban titkolni, és a dalaimmal is küzdök az ellen, hogy az érzelmeinket ne titkoljuk túlzottan, mert ezen keresztül fosztjuk meg a környezetünket olyan információktól, amelyeknek hiányát később magunk is sérelmezzük. A romantika egyfajta nyitás is: lehetőség arra, hogy az ember kimutassa az érzelmeit.
– Mire készül mostanában? Vannak-e konkrét tervei?
– Magam is megdöbbentem azon, hogy ‘63-ban volt az a „Ki mit tud?", amelyiken nyertem, tehát 30 éve kezdtem a pályámat. Ettől a felismeréstől vezéreltetve, szeretnék szeptembertől kezdve több dologgal is emlékezni erre: készülök egy dupla lemez megjelentetésére, amelyet egy koncertturnén vennénk föl, aztán könyvet szeretnék megjelentetni, amelyben szerepelne az összes eddig megjelent dal kottája is. A tervek szerint készítünk egy videokazettát is, és – mindezek zárásaként – november 20-án lesz a Budapest Sportcsarnokban egy koncertem, amelyet majd a televízió is közvetíteni fog.

•	Nyomtatóbarát változat