– A szakma legjelesebbjei álltak önnel a dobogóra a tavalyi táncdalfesztivál show-műsorában. Mintha visszatérésének sikeréért fogak volna össze.
– Pedig spontán jöttünk össze. Akik ott felléptek velem, mind a barátaim. Testvéremmel, Dusánnal már régóta terveztük egy önálló lemezt. A tervezgetésbe bekapcsolódott Presser Gábor, aki nemcsak a zeneszerzőnk lett, hanem összehozta a műsorhoz és a lemezhez az alkalmi együttest. Jött Demjén, Bergendy, a Neoton família, s az LGT. Mindenkinek volt rá ideje és türelme. Meghatódtam: éreztem, hogy sokan „fogják a kezem", és szívből drukkolnak értem.
– Miért tűnt el a Metró együttes felbomlása után?
– Miután bejelentettük, hogy a zenekar feloszlik, még kilenc hónapig együtt turnéztunk Ausztriában és az NSZK-ban. Aztán valóban csak egymagam jártam gitárommal a vidéket. Igaz, Pesten nem léptem fel, de az elmúlt két évben azért tizennégy alkalommal szerepeltem a képernyőn. És egy évig készültem a nagylemezre, a visszatérésre.
– Ami jól sikerült. Lemeze csaknem nyolcvanezer példányban kelt el, és felfedezték maguknak a mai tizenévesek is. Mi a különbség köztük és a régi rajongói között?
– Én lettem más. És mások a dalaim. Ezeknek a gondolatvilágát nem lehet füttyel és üvöltözéssel köszönteni, mindez most hiányzik a koncertjeimről, de pótolja ezt a taps. Többrétegű lett a közönségem, hiszen megmaradtak azok is, akik velem együtt voltak tinédzserek. Nekik egy új Zoránt mutathattam meg.
– Nincs nosztalgiája a nagyhírű Metró együttes és a Metró klub iránt?
– Tizenhárom évem kötődik a Metró együtteshez. Ez szép időszak volt. De elmúlt.
– Mire készül most?
– Májusban Zalatnay Saroltával, az LGT-vel és a V’ Moto-Rock együttessel három hétig Lengyelországban koncertezünk. Azután az NDK-ban lépek fel a magyar napok rendezvényein, júniusban pedig elkészítem új nagylemezemet. Szövegét Dusán írta, zeneszerzői: Presser, Demjén és Karácsony János. E dalok hangvitele hasonló lesz az utóbbiakéhoz. Csak szeretnénk, ha még jobbak lennének.

•	Nyomtatóbarát változat