Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Aral Magazin
1997. január

Inkább doppingolja a teltház, nem sokkolja

Pályáját a hatvanas évek elején kezdte, a Metró együttes alapítótagja, az 1963-as Ki mit tud könnyűzenei kategóriájának győztese. Ahogy egyszer valaki nevezte: ő a beatnemzedék hírvivője. Lemezei a legkeresettebbek közé tartoznak. Sztevanovity Zorán – többek között az Aral támogatásának is köszönhetően – tavasszal országos turnén szerepelt nagy sikerrel. A teltházas Budapest Sportcsarnokbeli koncertje után beszélgettünk.

– Egy ilyen koncertkörút alatt mi a nagyobb, az öröm vagy a fáradtság?

– A turnézás általában nagyobb tempót követel meg az embertől, mint a hétköznapi élet. Ehhez azonban előbb-utóbb hozzá lehet szokni, s így a fáradtság sem olyan erős. Sokkal nagyobb az öröm bennem, mert a turné állomásain mindenhol teljes teltház fogadott.

– Önnek több esztendeje az Aral Hungária a támogatója. Mikor kezdődött a kapcsolat?

– A harmincéves jubileumi koncerttel, s az ezzel egyidőben zajló turnéval alakult ki közöttünk az együttműködés. Az Aral támogatása számomra azért nagyon fontos, mert sohasem csak pénzről és elvárásokról esik szó a vállalat részéről. Az Aral azon kevés cég közé tartozik, amelyik nem is csak szponzori, hanem mecénási feladatokat lát el. Köszönet ezért Makó András ügyvezető igazgató úrnak, aki mindig segítőkésznek és nyíltnak mutatkozott!

– Dalainak jelentős része ironikus, édes-szomorkás hangvételű. Ennek mi az oka?

– Elsősorban azért van így, mert a dalok szövegírója, a testvérem, Sztevanovity Dusán hajlamos erre a hangvételre, szerintem ez olyan műfaj, ahol a túl direkt dolgok nem működnek. Emiatt egyfajta felülemelkedettsége is szükség van. Ugyanakkor nem árt, ha a dalok üzenete és mondanivalója némi iróniát sugall, mert bizonyos dolgokról csak így lehet beszélni.

– Stílusok jöttek, stílusok mentek. Zorán azonban mindentől és mindenkitől függetlenül maradt. Sokan azt mondják, hogy az ön zenéje időtlen.

– Úgy érzem, hogy nem fogyott ki belőlem a lendület, ami ehhez a műfajhoz elengedhetetlen. Az a kreativitás, ami megvolt húsz éve, ma is dolgozik bennem. Sokan talán azért fáradtak el, mert több éven át szünet nélkül lemezeket készítettek, koncerteztek, majd újra elölről kezdték az egészet, s végül nem bírták a tempót. Én viszont úgy gondolom, hogy az a plusz, amit adni szeretnék a közönségnek, nem ismételhető meg félévente.

– Gyerekkorában sokat szerepelt, de nagyon félt a színpadoktól és az emberektől. Lehet még valaki 35 évi zenélés után félénk és lámpalázas?

– Mindenki másként reagál. Én ezt úgy éltem meg, mint egy sportoló, aki évekig készül a nagy pillanatra. A zenében is az a jobb, aki a legfontosabb néhány órára képes időzíteni a formáját. Lelki felkészülés nélkül azonban ez nagyon nehéz. Az a teher, hogy egy koncerten tízezer ember vár tőlem valami különlegeset, engem inkább doppingol, mint sokkol.

– 1993-ban megjelent Az elmúlt harminc év című lemeze. Milyen volt az azóta eltelt négy esztendő?

– Megjelent a Majd egyszer... című CD, amelyet egy BS-beli élő bemutató követett 1995 novemberében. A tavaszi turné után pedig elkezdünk majd dolgozni az új albumon, amely remélhetőleg szeptemberben megjelenik.

– Mi az, amit nagyon szeretne, de eddig nem sikerült megvalósítani?

– Évek óta készülök arra, hogy színpadi zenét írjak. Ehhez persze sok időre van szükség. Ez a tervem változatlanul megvalósításra vár.

Zorán

Nyomtatóbarát változat