Sztevanovity Zorán olyannyira nem titkolja, hogy mióta van a pályán, hogy kedden kezdődő koncertsorozatának, hamarosan megjelenő lemezének és a róla szóló könyvnek a címe is: Az elmúlt harminc év... Zorán azok közé a megunhatatlan előadóművészek közé tartozik, akiket már régóta nem minősít a műfajuk, és akik fellépéseikkel azt bizonyítják: nem az számít, hogy ki hány éves, hanem hogy tud-e újat nyújtani.

– De azért nem csak a változatlan jelenlét jellemző önre... Vasárnap este például új szerepkörben mutatkozik be mint tévérendező.
– Természetesen csak zenei műsor rendezésére mertem vállalkozni, az első magyar „unplugged„ koncertet vettük fel az Edda együttessel. Ez a ma még talán kevesek számára ismert kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „kihúzva a csatlakozót", vagyis a zenészek már ismert szerzeményeiket akusztikus hangszereken adják elő. Elég szokatlan lesz az Edda-legénység látványa: az örökmozgó rockerek most székeken ülnek a tévéstúdió közönsége előtt.
– És kiderült róluk, hogy mire is képesek?
– Igen, sőt nem csak az őket eddig talán kevésbé ismerők számára, de szerintem rajongóiknak is meglepetést szereznek majd. Ez az új stílus ma világszerte rendkívül népszerű. Eric Clapton, Paul McCartney vagy Rod Stewart unplugged-koncert felvételei a toplisták élén szerepelnek. Mi az Eddán kívül még egy műsort készítettünk el, a Pa Dö Dö-vel. Ez a műsor november elején kerül majd adásba. A felvételeket a tv rendkívül korszerű Kunigunda utcai stúdiójában készítettük, ahol Császár Ferenc hangmérnök vezényletével olyan jó minőségű hangot sikerült felvennünk, hogy akár CD-n is megjelenhetne...
– Akad még néhány rockzenész, aki képes lenne meglepetést szerezni...
– Szerintem sok ilyen van, s ha módunk lesz rá és a tévének lesz rá pénze, sorozat lehetne belőle, hiszen annyi a tehetséges kolléga.
– És Zorán? Hogy áll az unplugged-dal...?
– Keddtől szombatig, azaz öt estén át én és zenészbarátaim szintén akusztikus hangszereken játszunk majd a Pesti Vigadó kamaratermében, ahol összesen 210 néző fér el. A régi klubokra emlékeztető, bensőséges hangulatú bulikat szeretnénk tartani. A harminc év alatt elénekelt dalokból válogattam: a Metró-korszaktól a legutóbbi lemezemig. Kitűnő zenészek lesznek a vendégeim: Presser Gábor, Schöck Ottó, Gerendás Péter, Ferenczy György. Az öt vigadóbeli koncert hanganyagából lemez készül, amelyet szeretnék novemberben megjelentetni, csakúgy, mint „Az elmúlt harminc év..." című könyvet. A könyv négy részből áll: Koncz István pécsi újságíró barátom írja az első részt a címben is jelzett elmúlt évtizedekről, a másodikban Zalatnay Cini kérdezett meg néhány olyan embert, akikkel így vagy úgy kapcsolatba kerültem ez alatt a harminc év alatt, a harmadikban cikkválogatás, a negyedik részben pedig kották és szövegek lesznek.
– Ennyi idő egy ilyen pályán – ez akár még ennél is nagyobb ünneplést is megérdemelne.
– Igen, lesz is folytatás... Novemberben tizenhat vidéki nagyvárosban lépek fel, és ennek a turnénak zárókoncertje november 20-án lesz a Budapest Sportcsarnokban, ahová, remélem, a tavalyi Metró-koncerthez hasonlóan – ismét több generáció jön majd el.
– A közönségnek biztosan megéri majd elmenni ezekre a koncertekre. De megéri-e a szervezőknek? Képes az igényes könnyűzene egy ilyen kis országban fenntartani önmagát? Netán arra, hogy jövedelmező legyen...?
– Ez a fajta zene egy percig sem élne tovább, ha nem lennének olyan szponzorok, akik hajlandóak áldozni rá. Mindazt, amiről eddig beszéltem, sem lehetett volna üzleti alapon létrehozni, hiszen a rendezvények költségei bőven meghaladják a bevételeket. Én az Aral Hungariának, a Volkswagen Porschének és a Westelnek köszönhetem a harmincadik évforduló megünneplését.

•	Nyomtatóbarát változat