Unplugged. Nem szívesen tanulom meg, hogy így kell hívni azokat a remek koncerteket, amelyeket Sztevanovity Zorán honosított meg nálunk. Az anglomániának ez a legújabb megnyilvánulása különben a nevezett koncertek egyetlen szépséghibája. Az első ilyen, a hagyományos hangzásokhoz és akusztikus hangszerekhez visszatérő „kikapcs"-estet Zorán rendezőként jegyezte a közelmúltban, a televízió egyik vasárnapi adásában. A bemutatkozó zenekar ott az Edda volt.
A múlt héten pedig – öt estén át – maga Sztevanovity Zorán adott régi-új hangulatú koncerteket, visszatekintve harmincéves pályájára. Ezek a koncertek a Vigadó kamaratermében, mindössze kétszáztíz néző jelenlétében zajlottak. A majdnem intim szűkkörűség, a koncertet belengő keresetlenség adta az alaphangot a közönség és a zenészek egymásra találásához. Ami pedig még hiányzott hozzá, azt Zorán megnyerő, kiegyensúlyozott – ezúttal szemüveges – egyénisége, egyre szebben szóló, jellegzetes hangja, a kísérőzenészek virtuóz tudása, no és persze a mindent belengő nosztalgia adta.
(Habár, ami az utóbbit illeti, a szép számban jelenlévő tizenéveseknek nem tudom, miféle emlékeik fűződhetnek a Zorán-dalokhoz, pedig éppen ők voltak a leglelkesebbek.)
A koncert programját saját maga szerkesztő előadóművész több mint harminc számot válogatott ki, és ezek valóban felidézték egész zenészi életútját. A korai évek slágereinek zeneszerzője, Schöck Ottó is közreműködött saját szerzeményeinek előadásában, később pedig megjelent a zongoránál Zorán pályájának meghatározó személyisége, Presser Gábor is. Csak egyvalaki hiányzott, akinek pedig oroszlánrésze volt és van abban, hogy Sztevanovity Zoránt nemcsak szuggesztív előadónak, hanem az emberi lélek titkai iránt fogékony, költői tisztasággal fogalmazó alkotónak is tarthatjuk: a dalszövegeket író testvére, Sztevanovity Dusán. (Hogy mennyire így gondolta a közönség, azt jelzi, hogy távollétében is ő kapta a legnagyobb vastapsot.)
Persze, a lelkes, Zorán zenei világára fogékony közönség megünnepelte a koncert jelenlévő közreműködőit is: a most felfedezett nagyszerű Szabó Tamást, aki szájharmonikán játszott, Horváth Kornélt, a remek ütőhangszerest, a kitűnő Sipeki Zoltán gitárost, Papp Gyula zongoristát, Csurgay Attilát, aki dobon, Dandó Pétert, aki gitáron és hegedűn, Szűcs Istvánt, aki tangóharmonikán játszott és a vokalista hölgyeket, Auth Csillát és Busai Böbét.
Zorán pompás unplugged-sorozata, amely fényesen igazolta a koncertek mecénásainak bizalmát, befejeződött, de Zorán turnéja némileg átalakulva folytatódik október 26-ától, tíz vidéki városban. A turné nézői már „hagyományos" előadásban látják-hallják a koncertet, amelynek utolsó állomása november 20-án lesz, a Budapest Sportcsarnokban.

•	Nyomtatóbarát változat