Néhány évvel ezelőtt egy interjúban arról kérdezték Zoránt, vajon meghatározó-e életében a tudatosság, vagy inkább érzelmei vezetik. Mindkettőre szükség van, ráadásul egyszerre – szólt az átgondolt válasz. Hogy hogyan is működik ez a gyakorlatban, azt Zorán legújabb CD-je, a négy dalból álló, A körben című maxi mutatja be.
A körben minden további nélkül meghallgatható egyszerű válogatás- avagy feldolgozáslemezként is, amelyről mindenki kimazsolázhatja a neki legjobban tetsző melódiát. Ennél azonban több rejlik a lemezen, bár igaz, hogy A körben mint egységes minialbum, nem adja meg magát egykönnyen. Talán a befogadónak is be kell járnia azokat az utakat, melyeket Zoránék tettek meg a dalok kiválasztása, a magyar szöveg megalkotása, a stúdiófelvételek elkészítése, majd a kiadvány megszerkesztése során.
Zorán és zenésztársai négy karakteresen különböző nótát, négy egyéni hangú szerzőtől és előadótól származó művet dolgoztak egységgé. Sting, Harry Chapin, Leonard Cohen és Billy Joel soha nem léptek fel egy színpadon, és soha nem szerkesztettek dalaikból közös CD-t. A körben mégis sikeres szintézise műveiknek, és egyben hamisítatlan Zorán-lemez – ami elsősorban természetesen magának Zoránnak, Dusánnak, illetve a zenei társrendező Sipeki Zoltánnak köszönhető. Presser Gábor ezen a lemezen nem működött közre.
A lemez nyitányaként Zorán bensőséges beavatási szertartásra hívja a hallgatót. Sting szerzeménye, a címadó A körben (eredetiben: Shape of My Heart) mélyen szimbolikus alkotás, melynek eredetijében az egyszerű dallam és a hasonlóan könnyen befogadható angol szöveg igen mély tartalmat hordoz. Dusán szövegváltozata a fordítás és az átköltés határán mozog, egyszerre űz nyelvi játékokat és erősít rá a dal szimbolizmusára, vagyis összességében nem könnyíti meg a magyar hallgató dolgát. Nehezen képzelhető el, hogy A körben első hallásra kedvenccé válik, de több meghallgatás után minden esélye megvan arra, hogy eljusson a közönség szívéhez.
Harry Chapin (a borítón szereplő „Chapman„ név tévedés) száma az előzővel szemben „instant sikernek” ígérkező darab, úgy pattogósabb muzsikájának, mint hétköznapi képekből álló szövegének köszönhetően. Az Üres bölcsőt ringat a Hold fénye (Cat’s in the Cradle) című dalban, csakúgy mint a lemez egészében, fontos szerephez jut Sipeki akusztikusgitár-játéka és Gazda Bence vonósszólama. Zorán pedig ezúttal szülői szerepbe bújik, ami nyilvánvalóan nem áll rosszul neki.
A Záróra (Closing Time) már nem teljesen új nóta, tavaly egy válogatáson jelent meg ugyanez a felvétel. Zorán saját lemezének dalai között valahogyan mégis máshogy szól Leonard Cohen opusza, mely megint csak a személyiség szimbólumokra fogékony részét szólítja meg. Rendkívül erős számról van szó, melyben a sodró ritmus, a remek szöveg, valamint Zorán és a vokálos lányok előadásmódja maradéktalan egységet alkot. Magyar popzenészek nem szoktak, nem tudnak jól megöregedni – úgy látszik, Zorán ebben is kivétel lesz.
Billy Joel szerezte és énekelte A nő című dal eredetijét (She’s Always a Woman). Zorán biztosra játszik, amikor rövid lemezét ezzel a szentimentális melódiával zárja le, melyet kicsit felületesen hallgatva akár Presser–Dusán- (vagy még inkább Zorán–Dusán-) szerzeménynek is vélhetnénk, olyan közeli rokonságban áll Zorán több ismert dalával.
Ez – a hírek szerint az egész feldolgozáslemez ötletét adó – dal kerekíti ki teljesen azt a kört, melyet a kis album befut. Zorán négy tételben szólal meg, négy különböző témáról beszél, a világ négyféle átélését mutatja be. Egyszerre kínálja fel a hallgató számára a jó szórakozás és az izgalmas szellemi kaland lehetőségét.

•	Nyomtatóbarát változat