Hadd legyen sírban csend
S reménynek hely ott fent
S addig a part mentén
Hadd legyünk ő és én

Hadd legyen jó kenyérhez szó
Szerelmet választó
Hadd legyen vég az istenektől
S béke az embertől

Mintha csak egy ima szavait morzsolná rózsafüzérként nekünk Zorán ezen a péntek esti koncerten. S várjuk is tőle a feloldozást. A megtisztulást. A katarzist. Pedig nem olyan könnyű az, az emberiség leghosszabb, s leggyalázatosabb százada, a XX. század minden aljassága után. Egy olyan korszak után, amikor ólommal írott rend uralkodott, s torz lett a dal, ha torz volt a táj, s csak kérni volt hatalma már az embernek.
Zorán szembesít minket a történelemmel, életünkkel, érzelmeinkkel, gondolatainkkal. Át kell gondolnunk, át kell éreznünk még egyszer az egész életünket minden ostobaságunkkal, félelmünkkel, hitványságunkkal együtt. Ha feloldozást várunk, nem megy másként. Azt nem adják olcsón. Baráti alapon. Mutyizva.
„Vétkeim meggyónnám, ha bűnöm láthatnám” – énekli Zorán. Se ebben az egy mondatban benne van az emberiség minden reménytelensége, tehetetlensége.
Milyen tiszták a szavai. Mennyire hiteles minden mondata.
Mennyire hiteles ez az ember a színpadon. Egy ember, aki mi vagyunk. Aki rólunk, helyettünk mesél, énekel. Aki miattunk, értünk ereszkedik le a poklok legmélyebb bugyraiba, majd liftezik fel a mennyországba penitenciát várva.
De ha kell, együtt is nevet velünk, örömünkben, jókedvünkben, de még kínunkban, cinkos összeröhögésünkben is:
Hát minek törjük össze kezünk, lábunk
Ha már menet közben ülhetünk
Kár, hogy alig-alig vesszük észre
Hogy már nem megyünk, csak érkezünk
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép, de nekünk így is jó, így is jó…

Pedig közben múlik minden. A szerelem. Az élet. Vásunk. Törődünk. Enyészünk.
Jó, mikor hisszük még
Lehet olyan a világ
Amilyet szeretnénk
Hidd el, a hajnal attól szép
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség

Dusán gyönyörű, filozofikus és szellemes szövegei, Presser Gábor nagyszerű zenéi Zorán szuggesztív előadásában egy olyan produkciót alkotnak, amely egészen kivételes. S amelyre oly annyira szükségünk van, mint egy falat kenyérre…
Zorán még sohasem járt Vörösváron. Nem tudni, miért. A legnagyobb művészek egyike ma Magyarországon. Amit művel: mélység. Amit művel: magasság.
Köszönjük, hogy itt volt köztünk…
Máskor is elvárjuk…

•	Nyomtatóbarát változat