Hirtelenjében nem tudnék mondani hasonlóan szép dalt, mint amelyikkel Zorán új lemeze indul.
Az a címe, hogy Ballada a mamákról, és tényleg a mamákról szól, de persze úgy, hogy a mamáról, arról az egyről, akire a szépséges dal hallgatója gondol, miközben Zorán hangja szól. A szöveget Dusán írta, Zorán testvére, ez a dal az ő közös emlékük, ahogy közös emlékükből született korábban a szüleik alakját megidéző Apám hitte, vagy a Volt egy tánc, és az a szép ezekben a nagyon személyes dalokban, hogy úgy tudnak szólni a saját gyerekkorukból felsejlő szeretett alakokról, a mamáról és a papáról, hogy hirtelen felölelik hallgatóságuk emlékeit is, és már valamennyien a mi saját szeretteinkre gondolunk.
Olyan lebbenő, olyan csipkefinom a bánat ebben a mama-dalban, gyönyörű, poétikus a soha nem lanyhuló, de már soha be nem teljesedő vágy arra a régen élvezett szeretetre. A két Sztevanovity-fivér mellett most is Presser Gábor áll, ő írta a zenét az áttetszően megindító szöveghez, ők hárman mondják együtt azt az egyetlen mondatot, amibe mindannyian megpróbálunk belekapaszkodni: „A mamák nem mennek el, nem mennek el.” És velük megpróbáljuk mondani a fiainknak is, már most, előre, vigaszul, hogy a mamák nem mennek el.
Zorán új lemezének a címe Körtánc, s mindjárt utána a délszláv megfelelője, a Kóló is. A tíz új dal közül a legtüzesebb éppen a címadó, ebben Presser ámulatba eljtő délszláv ritmus- és dallamvilágot teremt, vadul életerőset: „Amikor a banda ezt a kólót játssza/Mosolyog az isten, közénk áll egy táncra.” És egy másik meglepetés, Jávori Fegya is írt egy dalt Zoránnak: az Esküvő melankolikus szláv dallama ugyancsak szokatlan szín, akárcsak a dübörgő délszláv ritmus. Zorán úgy mondta, egy kis odafordulás e két dal a gyökerekhez.
És így lesz gyönyörűség a sokszínű zene, Presser, Dusán, Zorán új közös teremtményei, amelyeket azért jó hallgatni, mert mindig újabb titkait tárja elénk ennek a szívet melegítő, vigasztaló dalnak, amit ők tudnak együtt.

•	Nyomtatóbarát változat