061.hu
2016. június 13. hétfő Majd meglátjuk hogyan folytatódik a történet
Napokban jelent meg Zorán Elszeretett dalok című új albuma, melyen más előadóktól játszott feldolgozásait gyűjtötte egybe. A Kossuth-díjas előadóval július 21-én találkozhatunk legközelebb Tatán, az Angolpark Szabadtéri Színpadán. Mi pedig megkérdeztük, hogy mi lakik mélyen a szívében. A Metrónak 35 kislemeze jelent meg Ostromoltátok mondjuk 1967-ben az MHV-t, hogy a dalok ne kislemezen jelenjenek meg, hanem végre nagylemezen? Így utólag már nem tudom felmérni, hogy mekkora lett volna a nagylemezre a valós esély. Mi már attól is boldogok voltunk, hogy egyáltalán a kislemezek megjelenhettek. A nemzetközi piacon is rengeteg kislemez került forgalomba, egy kislemez-bumm jellemezte ezt az időszakot. Talán ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy mi sem forszíroztuk annyira a nagylemez ügyét, és talán vártunk is arra, hogy magunk produkáljunk egy kimondottan nagylemezre készülő anyagot, mintsem hogy a kislemezekből készítsünk egy válogatást. Épp azon keseregtem a napokban, hogy a gitárjaim útját nem követtem nyomon, pedig 1961-ben kaptam egy Billy Lorento típusú Framus gitárt A Németországban élő nagybátyám küldte, aki a stuttgarti rádió bigbandjének volt a pozanosa és a karmestere. Ez volt az első igazi gitárom, és Budapesten sem volt sok ilyen hangszer abban az időben. Sajnos nem követtem nyomon a történetét, mert amikor az ember nyakig ül a rock and rollban, nem gondol arra, hogy egyszer még sajnálni fogja, hogy nem figyelte a hangszerei útjait És ugyanúgy elveszettem a fonalat a Marshall erősítővel kapcsolatban is. Amikor 1972-ben feloszlott a Metro, akkor a Marshallt kivásároltam a zenekartól, mert addig mindenünk közös volt, de olyan drága mulatság volt, hogy másfél évre kimentem külföldre vendéglátózni egy alkalmi zenekarral, aminek egyébként Brunner Győző és Balázs Fecó is a tagja volt. Ebből kifizettem az adósságaimat Talán a Taurusban még használtam, de aztán nem tudom hová került Ezt nem tudom felfedezni magamban. Brunner Győző nagyon sokáig győzködött, hogy vállaljam el a Taurusban a basszusgitáros posztját, annak ellenére, hogy nem az volt a hangszerem. Kényelmetlenül éreztem magam, nekem a Taurus inkább afféle érdekes kihívás volt, ami gyorsan véget is ért. Egyetlen igazán pozitív momentuma volt a történetnek, hogy Radics Bélával jó viszonyba kerültünk, amire sem ő, sem én nem számítottunk Azt nem hinném, hogy meghatározó szerepet játszott volna, de az biztos, hogy Paul Simon 1976-ban megjelent albuma, a Still Crazy After All These Years nagy hatással volt rám, és talán Presser Gáborra is. A hatása abban is megmutatkozott, hogy az én első, 1977-ben megjelent albumom közreműködői között nagyon sok neves hazai jazz-zenészt is találunk, mint pl. Babos Gyula, Kőszegi Imre, Dés László, Friedrich Károly, Sipos Endre, mint ahogy ez Paul Simon említett lemezén is így volt: pl. Michael Brecker, David Sanborn, Steve Gadd. Ez a műfaji keveredés, mai szóval élve crossover, újdonságnak számított akkoriban még a tengerentúlon is. Nem kellett, mert már az első lemeztől kezdve és ez mai napig is így van ebből a szempontból ezek abszolút közös produktumok. Mégis, mivel végső soron én viszem a bőrömet a vásárba, az utolsó szó jogát társaim átadták nekem, figyelek is ezért minden apró részletre. A film az MTV Egy millió fontos hangjegy című műsorának megrendelésére készült, amelyben 4 dal felvételére kaptunk lehetőséget. A videoklip fogalma akkor még nem volt ismert, ezért számított akkoriban új és merész ötletnek az, hogy egy-egy dal nem a szokásos stúdiókörnyezetben szólal meg, hanem kint az életben, nevezetesen egy 15 perces budapesti séta közben. Amúgy, Budapest megjelenése a filmben adott volt, hiszen a hármas lemezen több dal is a városról szólt, nem véletlen, hogy a borítón halványan egy építészeti tervrajz részletei láthatók. Fontosnak éreztük, hogy film fekete-fehér legyen, mert egy színesben felvett város óhatatlanul is idegenforgalmi propagandafilm benyomását keltette volna. Sokat köszönhetek a rendezőnek, Kenyeres Gábornak, aki sajnos már nincs köztünk, de aki progresszív ötleteivel már fiatalon kivívta a filmes szakma elismerését. A film forgatókönyvét Dusánnal közösen írták, aki addigra már a Magyar Televízió szerkesztő-dramaturgja volt. Igen, a nyolcvanas évek eleje a szakma hivatalos elismertetéséről szólt, arról, hogy vegyék észre: ez a műfaj szakmailag felnőtté vált, hogy a profizmusa már elvitathatatlan és ez egyenrangúvá teszi a többi elfogadott művészeti ággal. A Ne várd a májust utolsó versszakát valóban kivágták a már összejátszott dalból, vagyis kiollóztak egy darabkát a szakma által csirkebélnek nevezett szalagból. Mindez 1982-ben történt a Magyar Rádió 8-as stúdiójában, ahol a Tizenegy dal című albumom készült. A helyzet azért volt igazán furcsa, mert normál menetben a dalokat mindig le kellett adnunk még a stúdióba való vonulás előtt, tehát előzetes cenzúrázás folyt, de ebben az estben valaki valamit elnézhetett odafent, de aztán még időben észbe kapott Időben és térben is nagy távolságokra esett ez a tíz felvétel, más és más stúdiókban rögzítettük a dalokat, éppen ezért volt egy digitális mastering, így a dalok egymás közötti dinamikája is megfelelő lett. Összepasszítottuk a számokat, de nem volt szükség durva beavatkozásokra. A helyzet további alakulásától függetlenül tartom nagyon fontosnak, hogy megszületett ez a két új dal, mert azt mutatják, hogy nem ülünk a babérjainkon, hogy van kurázsi a csapatban, és hála Istennek a közönség is jól fogadta. Szóval, bármi előfordulhat, akár lehetne új album is a majd összegyűlt dalokból, de maga a lemezkiadás helyzete a legbizonytalanabb Az viszont biztos: e két dal napokon belül felkerül a Youtube-ra, aztán majd meglátjuk, hogyan folytatódik a történet. POÓS ZOLTÁN LÁSZLÓ
|