Nem tévedés: november 20-án ünnepli színpadra lépésének három évtizedes jubileumát Zorán, s ahogy az ilyenkor dukál, nemcsak szűk családi körben, hanem a Budapest Sportcsarnokban, méghozzá telt házzal, mert a hírek szerint már elővételben a jegyek nagy része gazdára talált. Szintén szokás, hogy a nagy koncert előtt vidéki fellépéseken alakítja ki végleges műsorát egy profi zenészcsapat. Zoránnal Kaposvár és Pécs között, a Komlói Színház- és Hangversenyteremben beszélgettünk.

– A szép, hosszú zenészmúltad ismert, de lesz-e, ahogy az egyik dalod címe mondja, Szép holnap?
– Szüleink a mi generációnk számára álmodták-remélték a szépet és a jót, de én már akkor boldog lennék, ha a mi gyerekeinknek lehetne legalább egy kicsit jobb, mint nekünk volt. Úgy tűnik, mi megmaradunk kísérletezős generációnak: most éppen a polgárit is, meg a demokráciát is, meg a toleranciát is, meg a szeretet és összefogást kísérletezik ki rajtunk... De nehogy azt hidd, hogy panaszkodom, a pályámról szóló könyvem utolsó oldalait éppen most faxoltam Budapestre, s ahogy ennek kapcsán is lepergett előttem az elmúlt harminc évem, úgy érzem, önteltség nélkül mondhatom, hogy egyfajta progresszív rockvonulatnak résztvevője voltam. S ha már a jövőről kérdezel, hát ugyanezt ígérhetem: a mi háromperces műfajunkban próbálunk továbbra is mindannyiunkat foglalkoztató gondolatokat megfogalmazni, a ma lenyomatát hitelesen elkészíteni, rögzíteni. Ez a mi vállalásunk és felelősségünk. A többi a politikusoké.

•	Nyomtatóbarát változat