Mai Nap
1994. április 24. vasárnap
Hisznek a dalban
Legalábbis ami a péntek esti fellépőket illeti. Valóban ez a filozófia hozhatta össze őket egy színpadra. No és Miki bácsi, azaz Jancsó Miklós, aki feltehetően nem véletlenül vállalta el a Budapest Sportcsarnok koncertjének megrendezését. Közvetlenül a buli kezdete előtt a színen megjelent Gyula bácsi is, azaz az öreg íróbarát Hernádi Gyula. Indulhatott hát a show. A külsőségeket illetően nem lehet panasz, de meglepetés sem, a szokásos profi cucc szólt. Frenreisz Károly, a hangosítóbrigád főnöke száguldozott a teremben, több ponton is meg akart arról győződni, hogy stúdióminőségben hallható a koncert.
Aztán a jelen lévő mintegy tízezer néző feltehetően egyszerre gondolt Latinovits Zoltánra. Olykor főszerep jutott József Attilának, verseit szavalták... Jött Hobó, aztán a Merlin-kommandó: Galkó Balázs, Márta István... Az est legkellemesebb meglepetése Mácsai Pál szavalata, lenyűgözően tolmácsolta Petőfi Sándort.
A zenészek közül kétségkívül a legnagyobb sikert Zorán aratta. Koncz Zsuzsa néhány hónappal ezelőtti fellépésekhez képest nem tudott újat adni. Bródy szokásos félszeg szerénységével szólt hozzánk (az unicumos embléma jól látható volt trikóján). Hobó többször is dörmögött, de egyénisége, mondanivalója ezúttal is őszintének, igaznak hatott. Időnként szóba hozták a májust, ki-ki vérmérséklete szerint reagált az indulatokra. A választás mindenkitől egyéni döntést igényel. A „Hiszünk a dalban..." nem volt rocktörténeti esemény. S még valami, sokak meglepetésére Farkasházy Tivadar is odaért, a mikrofon előtt Jancsóval replikáztak.
(lion)